21.fejezet - Csak egy pizza

Hello embereeeeek! Nagyon örültem, hogy az előző részhez is megint ennyien írtatok, remélem ehhez is sokan fogtok. Ami pedig még boldogabbá tett, hogy ebből a 10 kommentből 2 díj volt. Most sem volt túl sok időm, szóval az esetleges helyesírási hibákat nézzétek el nekem, javítom, amint tudom. Imádlak titeket. Jó olvasást!:*

Thea*

Ekkor az ajtó kinyílt, majd rémült és aggódó arckifejezéssel megállt előttem Harry.
-Mi a fenét keresel itt? - förmedtem rá
-Mi történt?
-Megijesztettél. Komolyan kezdem azt hinni, hogy a szívrohamomra utazol.
-Ne beszélj már hülyeségeket. - nevetett
Belépett, majd becsukta maga után az ajtót. Megszabadult a cipőjétől és rám pillantott.
-Megengedtem, hogy begyere? - kötekedtem vele
Nem szólt semmit, csak nyelvet öltött rám, amin felnevettem. Besétáltunk a nappaliba, majd bal lábam magam alá gyűrve leültem elé.
-Mi járatban? - kérdeztem érdeklődve
-Lenne egészen pontosan három kérdésem. Vagy két kérdés és egy kérés.
-Csak tessék. - bátorítottam
-Aludtál? - kérdezte bűnbánóan
-Nem, anyával beszéltem. - válaszoltam gondolkozás nélkül
-Jól van?
-Ez a második kérdésed? - kérdeztem hitetlenkedve
-Nem, dehogy, csak érdekel. - nevetett
-Igen, jól van.
-A következő kérdésem, hogy miért kerestél?
-Előbb hallani akarom a kérést, vagy a másik kérdést. Vagy bármi is legyen a harmadik.
-Oké. - mondta kicsit idegesen - Nincs kedved velünk tölteni a halloweent? Te, Niall, Liam, én és talán Jeremy.
-A többiek? - lepődtem meg
-Ez lenne a legjobb az egészben. - húzódott ravasz mosoly ajkaira - Filmezést terveztek, Niall pedig szeretné őket megszívatni.
-Ebben benne vagyok, de mit terveztetek ezen kívül?
-Nos, én általában csúzlival zargatom a járó-kelőket, de csinálhatjuk azt, amit szeretnél. - vont vállat
-Nekem megfelel. - mondtam széles mosollyal
-Szóval, te mit akartál? - vont kérdőre
-Említettem, hogy Patrick leszervez nekem egy meccset, ami sikerült neki. Kevin pedig mondta, hogy ügyeljek az evésre, járjak be többet az edzőterembe és azon kívül is figyeljek a mozgásra. Szóval csak azt akartam kérdezni, hogy amikor ráérsz, nem vállalnál-e be egy-két plusz órát. Csak meccs előtt kellene és tényleg nem mu..
-Emily, nyugi. - nevetett - Szívesen segítek.
-Köszönöm. - hálálkodtam
-Van valami ötleted, mivel dobáljuk az embereket?
-Passz. - mondtam tanácstalanul - Tojás, zacskóba nyomott sajtspray, vízi lufi. Én legalábbis ezzel dobáltam őket. Kezdek éhes lenni. Ilyenkor van még nyitva pizzéria, vagy hasonló?
-Tudok egy jó kis helyet. - állt fel sietősen
Azt hittem felhívja őket, vagy legalább megadja a számukat, de csak elsétált az előszobába.
-Nem jössz? - kiáltott be
-Hova? - álltam fel
Odasétáltam hozzá, hogy ne kelljen ordibálnunk, és épp a cipőjével babrált.
-Hát a pizzériába.
-Azt hittem felhívod őket. - magyarázkodtam - Amúgy pizsamában nem szívesen mászkálok.
-Az nem számít. - vont vállat - Addig, míg pénzt hagysz ott, lényegtelen miben mész.
-Én azért átöltözök.
Ahogy felrohantam a szobámba, és kivettem a felvenni kívánt ruhadarabokat, a földre esett a kalap, ami Harry tulajdona. Felvettem, hogy visszaadhassam neki. Miután kézbe fogtam a kulcsot és leértem, hogy felhúzhassam a cipőm, Harry kezébe nyomtam a kalapot.
-Mondtam, hogy megtarthatod. - mondta, majd a fejemre tette
-Én ezért már nem megyek vissza a szobámba. Szóval, vagy felveszed és majd elviszed, vagy akkor tényleg nálam marad.
-Maradjon nálad.
Csak megigazítottam a fejemen díszelgő kalapot, majd kiléptem az ajtón. Miután Harry is így tett, kulcsra zártam az ajtót és elindultunk. Az utcákat csak a lámpák világították, az idő pedig meglehetősen csípős volt.
-Mikor akarsz kezdeni? - fordult felém Harry
Értetlenkedő arckifejezésem láttán elnevette magát.
-Edzeni a meccsre. - magyarázkodott
-Ja. - bólintottam nagyot - Amikor ráérsz.
-Holnap eljöhetsz az arénához, ahogy megbeszéltük. - ötletelt
-Nem leszel fáradt?
-Emiatt te csak ne aggódj. - nyugtatott - Amúgy is találkozzunk volna.
-Igen, de a beszélgetés meg az edzés nem ugyanolyan. 
-Oké, igaz. 
Megérkeztünk a pizzériába, és azonnal elfoglaltuk a legközelebbi asztalt. Mivel nem volt csak egy étlap, kézbe vettem és elkezdtem volna felsorolni, mire Harry mellém húzta a székét. Zavartalanul vizslatta a kínálatot, miközben karunk súrolta egymást.
-Megvan milyet kérsz? - fordult felém
Nem is jutottam el, csupán az első három feltétig, mivel Harryt figyeltem és a közelségén aggódtam. Ahogy megszólalt, kicsit összerezzentem, szemeimet azonnal az étlapra meresztettem.
-Sikerült választanotok? - lépett oda egy srác tollal és egy kis füzettel
-Én lényegében mindegyiket megeszem, úgyhogy jó az, amelyiket te választottad. - mondtam Harryre néztem
-Akkor egy közepes sonkásat két kólával.
-Húsz perc körülbelül. A kólát mindjárt hozom.
-Rendben, köszönjük.
Miután a srác elment, ketten maradtunk a csendes helyiségben. Nem igazán jár be senki késő este egy pizzériába, inkább otthon ülve megrendelik. Én is erre számítottam, de végül itt kötöttem ki.
Harry távolabb húzódott, hogy a szemembe nézhessen beszélgetés közben, aminek hála fellélegezhettem. A srác meghozta a kólákat, én pedig azonnal bele kortyoltam.
-Be fogsz öltözni valaminek? - kérdezgetett Harry
-Nem terveztem. - vontam vállat - A dobáláshoz meg amúgy sem kell. 
-Nem fog maradni, mire kész a pizza. - nevetett a kólára célozva
-Majd megiszom a tiédet. - vontam vállat
Persze csak hülyéskedtem, az enyémet sem akartam teljesen meginni, csak kicsit kifulladtam a sétálásban. 
-Mennyit szeretnél edzeni?
-Nem tudom, egy-másfél órát. - válaszoltam bizonytalanul
-Hozz magaddal vizet és kesztyűt. 
-Oké. - bólintottam nagyot

-Kész a pizza. - szól ki egy nő
Harry felállt, majd a pulthoz sétált, ahová kicsúsztatta a tálcán. Harry visszaért, a pizzát letette az asztalra, majd csak azután ült le. Mindketten neki láttunk az evésnek. Próbáltam kicsit kulturáltabban fogyasztani a gyors kaját, nem úgy, mint otthon, amikor egyedül vagyok. Közben a kólám is lassan elfogyott és épp felálltam volna, hogy kérjek egy másikat, amikor Harry visszaültetett.
-Egyél nyugodtan, majd én hozok. 
-De én is el tudok menni érte.
-Csak maradj itt, én már úgy is végeztem. - erősködött
Végül csak beleegyeztem és visszaültem. 
Megettem az utolsó szelet pizzát is, miután Harry meghozta a kólámat. Jól lakottnak nyilvánítva magam hátra dőltem a széken, majd egy halk büfögés hagyta el ajkaimat. Kezem azonnal a szám elé kaptam.
-Ezt nevezed büfögésnek? - nevetett Harry
Büfögött egy embereset, mire hangosan felnevettem. Feltételezem az ott dolgozók teljesen normálisnak nézhettek minket. Nem törődtem vele, egyáltalán nem zavart. Felálltam, és a pulthoz sétáltam volna, hogy elintézzem a rendelés rám eső részét.
-Hová mész? - vont kérdőre Harry
-Kifizetem a kóláimat és a pizzát. - válaszoltam értetlenkedve
-Azt már elintéztem az előbb. - legyintett
-Tessék? - álltam meg előtte - Kifizettél mindent? Harry, ilyet nem csinálhatsz.
-Miért nem? Meghívtalak pizzázni, nem nagy dolog. - vont vállat
-De igen is, az. Mennyi volt? Legalább a két kólát és a pizza felét had fizessem ki.
-Elfelejtettem. - játszotta a hülyét
-Harry! - szóltam rá
-Mi van? Tényleg nem nagy dolog, ez csak egy pizza. - fakadt ki
-De nagy dolog, fogd már fel. - förmedtem rá
-Miért? Miért olyan hatalmas dolog egy nyamvadt pizza?
-Mert ez olyan, mintha randiznánk. - válaszoltam halkan
-De én is tudom, te is tudod, sőt, mindenki tudja, hogy nem randizunk. Em, ez csak egy pizza.
-Akkor sem fizetheted te az egészet.
Harry tenyerei közé zárta a kezem, majd felnézett rám.
-Em, nyugodj meg. Csak ülj le és beszélgessünk. 
-Nem ülök le addig, míg meg nem mondod mennyit fizettél. - húztam el kezeimet
-Oké, akkor menjünk sétáljunk egyet.
Felállt, majd betolta maga után a széket. Elindult volna kifelé, de én nem mozdultam. Csak álltam az asztal mellett, keresztbe tett kezekkel.
-Nem gond, megoldom. - vont vállat
Határozott léptekkel felém sétált, majd egyik kezét a hátamra, a másikat pedig a combomra helyezte. Ölbe vett, majd elindult.
-Tegyél le. - vergődtem
-Sétálsz magadtól? - nézett rám kérdőn
-Nem. - mondtam magabiztosan
-Akkor még itt maradsz egy ideig.
-Harry, tegyél le! - ütögettem a mellkasát
Megállt, majd óvatosan a járdára tette lábaimat. Elindultam volna haza felé, de gyengén a csuklóm után kapott.
-Mi bajod van? - kérdezte komolyan
-Semmi. Csak elfáradtam.
Próbáltam nem mutatni, de tényleg kicsit dühös voltam. Hogy miért, azt nem tudom pontosan. Talán attól a gondolattól, hogy ez a pizzázás randinak tűnhetett. Igen, tudom, hogy azt mondta ő sem tekinti annak, de akkor is. 
-Azért vagy ilyen dühös, mert én fizettem a pizzát? Ne akadj már fent ezen. 
-Nem akadtam fent rajta, csak nem szeretem, mikor helyettem fizetnek valamit. Főleg így.
-Főleg hogy? - húzta fel a szemöldökét
-Úgy, hogy semmi nincs köztünk. 
-Semmi? - lepődött meg - Azért fizettem én, mert reméltem, hogy végre megpróbálsz majd úgy tekinteni rám, mint egy barátra, vagy egy haverra. Örülök, hogy értékeled. - ironizált
-Harry, nem veheted meg a barátságomat. - mondtam idegesen - Ilyen barátságból én nem kérek. Kösz a pizzát.
Levettem a fejemről a kalapot, majd hozzá vágtam. Dühösen haza indultam, még csak vissza sem néztem. Miután haza értem, becsuktam a bejárati ajtót és a szobámba mentem. Ráhasaltam az ágyamra, majd elvettem egy díszpárnát és belesikítottam. Rettentő jól esett, csakhogy ettől még nem oldódott meg semmi. Az lesz a legjobb, ha nem találkozok Harryvel se holnap, se életem hátralévő részében. Most végre van kifogásom arra, hogy nem akarok velük lenni. Az igazság viszont az, hogy néha tényleg jó a társaságukban lenni, mert könnyen felvidítanak, de ezt a titkaimra nézve nem engedhetem. Harry nélkül is megoldom a felkészülést, majd többet edzek egyedül, itthon. 

Reggel futás után azonnal az edzőterembe mentem. Mivel elég korán volt, nem volt bent Kevinen kívül senki.
-Jó reggelt. Ilyen korán? - lepődött meg
-Jól esik reggel a futás. - vontam vállat - Amúgy is edzenem kell a meccsre, nem lazíthatok.
-Azért csak módjával. Ma nem kellene jönnöd, igaz?
-Nem, ez most a plusz a meccs miatt. 
-Oké, akkor elég egy óra.
-Rendben. - bólintottam nagyot
A futópadot kihagytam, egy kis nyújtással kezdtem. Először a boxzsákhoz léptem, ugyanis a futás ellenére nem tudtam lenyugodni. Azóta, hogy összevesztem Harryvel, minden pillanatban dühös vagyok. Csak tudnám, hogy miért. 
A fülhallgató kicsúszott a fülemből az ütögetés közepette, de nem törődtem vele. Nem akartam csak azért levenni a kesztyűt, hogy visszategyem. 
Amikor már úgy éreztem, kidühöngtem magam egy időre, megszabadultam tőlük. Visszahelyeztem a fülest, és míg kifújtam magam, leültem. Az ajtón pedig belépett Niall. Azonnal megpillantott, és egy mosolyt eresztett felém. Csak visszaintettem, majd neki láttam a felüléseknek. El akartam kerülni a beszélgetést, ami biztos, hogy Harryről szólt volna.
Néhány felülés elteltével éreztem, ahogy súly nehezedik a lábfejemre. Ahogy feldőltem, megláttam Niallt, amint lefogja őket.
-Szia. - köszönt széles mosollyal
Kihúztam a füleseket, majd nagyot sóhajtottam, de nem álltam le a felülésekkel.
-Mit akarsz? - tértem a lényegre
-Csak segítek. - vont vállat
-Niall. - néztem rá kérdőn
-Jó, tényleg nem arról akarok beszélni. Viszont nem követtelek, és nem is azért fogok veled erről beszélni, mert Harry megkért rá. - védte magát
-Nem, Niall, mi erről egyáltalán nem fogunk beszélgetni.
-Ugye nem akarsz megint egy öltözőben kikötni?
Feldőltem, majd a térdeimet fogva megtartottam magam és komolyan Niall szemeibe néztem.
-Figyelj, nekem ez most nem hiányzik. Nem kell sem Harry, sem más barátsága. Kezdtem azt hinni, hogy ő is rendes, de pofára estem, ez van. Nem fogom többet elkövetni ezt a hibát, mert nem fogok vele találkozni. 
-Ezt nem kerülheted el. Em, meg kell beszélnetek. Nem maradhattok örökre haragban egy pizza miatt.
-Niall, ne haragudj, de erről most tényleg nem akarok beszélni. Edzeni jöttem, nem lelkizni.
És ez az egész amúgy sem a pizzáról szól. 
-Akkor miről? Magyarázd el, mert nem értem.
-Nem fogok veled azért veszekedni, mert nem tetszik, hogy nem akarom többé látni Harryt. Csak hagyj békén.
Tudom, nem voltam valami kíméletes, de muszáj volt. Egyébként is, a héten a meccsre kellett koncentrálnom, nem hagyhattam, hogy bármi más elvonja a figyelmem. Gondolok most Harry éjszakai látogatásaira, a legutóbbi biliárdozásra, vagy épp a sütögetésre.

Szerencsére azóta, hogy összefutottam Niallel az edzőteremben, még nem találkoztam a banda egyik tagjával sem. Viszont rettentő ideges vagyok és dühös. Az idegesség valószínűleg a néhány percen belül kezdődő meccsem miatt van, de a dühöt nem tudom miért érzem még mindig. Próbáltam lazítani az öltözőben, zenehallgatással, mint máskor, de nem tudtam. Most valamiért nagyon izgultam. Lehet ezt az az érzés váltotta ki belőlem, hogy kilátástalannak láttam a győzelmem. Nem tudtam koncentrálni és már hetek óta nem álltam ringben az edzéseket leszámítva.
Nyílt az öltöző ajtaja, Kevin intett, hogy mennem kell. Leraktam a ruháimra a telefonom és a fülesem, majd felálltam. 
Felhúztam a kesztyűket és kiléptem. Végig vonultam a tömeg mellett, miközben felkonferáltak. Jó volt ezt megint hallani, látni és átélni. Elfogott az a felemelő érzés, amikor eszembe jutott, hogy mindezt apa miatt csinálom. Ahogy felértem és beléptem a ringbe, tekintetem az első sorra tévedt. Szemeim elkerekedtek, amikor megláttam ott Harryt.