24.fejezet - Hatalmas hiba

Sziasztooook! Az utolsó nyári nap még jelentkezem egy fejezettel, pontosabban az első évad utolsó előtti részével. Ez kicsit rövidebbre sikeredett, mint az előzőek, de garantálhatom, hogy ugyanúgy meglesztek vele elégedve. Legalábbis reménykedek benne. Remélem megajándékoztok még azokkal a jó hosszú kommentekkel, amikkel eddig, mielőtt iskolába vonulunk .. ismét. Ezután is rajtatok, vagyis a kommentek számán múlik majd a következő rész, szóval hajrá.:D Egyébként ezen a gif-en mindig nevetnem kell..bónusz, hogy Harry félmeztelen rajta..:D Jó olvasást!

Thea*

-Szia. - köszönt nem kis meglepődöttséggel Harry
-Szia. - köszöntem vacogva - Hoztam lisztet Niallnek.
-Szokatlan ajándék, de biztos értékeli majd. - nézett értetlenkedve, én pedig felnevettem
-Azt mondta kifogytatok belőle és kellene a kajához.
-Ja, tényleg. - kapott észbe - Csinálok egy kis rántott húst meg sütni akartam mézeskalácsot. 
-Jó sütögetést, én megyek még egyszer szétfagyok.
-Hova sietsz? Már itt van anyukád?
-Nem, csak nem akarok zavarni. 
-Egyedül vagyok itthon, ha nem tűnt volna fel, szóval egy kis társaság zavarna a legkevésbé. Egyébként hívhattál volna, hogy menjek át. Nekem kellett a liszt, nem kellett volna fagyoskodnod.
-Túl éltem. - vontam vállat - Legalábbis idefele jövet, visszafele lehet nem fogom.
-Akkor ne menj vissza. - keresett megoldást - Segíthetsz sütni.
-Nem vagyok túl jártas a konyhában, ha csak nem kell rendelni. Na abban profi vagyok.
Felnevetett, majd beinvitált. Csak a kabátot vettem le, mivel nem volt túl jó idő, pedig ment a fűtés. Ezt az is bizonyítja, hogy Harry pólóban mászkált a házban.
-Niall mindig ilyen dühös, ha nem kapja meg, amit akar?
-Nem, nyugodt személyiség. Csak ünnepi lázban ég ő is. - nevetett - Ennyire fázol?
-A kabáton kívül két pulcsi és egy póló van rajtam, a nadrág alatt pedig egy harisnya, szóval képzelheted. Kibaszott kényelmetlen, de legalább nem fázok. Legalább is azt hittem. - mondtam csalódottan - De szerintem kicsit felmelegszek és nem lesz gond.
-Szólj, ha mégsem, kerítek egy takarót.
-Oké, köszi. - hálálkodtam - Nem tudod mit vegyek anyámnak?
-Még nem vettél neki semmit? - döbbent le
-Nem. Mindig apu választott. Ő kitalálta, én pedig megvettem. 
-Így érthető. Nos, valami ruhadarabnak biztosan örülne. - ötletelt
-Vagy egy cipőnek. - találgattam én is - Szerintem veszek neki egy csizmát. 
-Fáj még a szád? - nézte a sebet
-Egy kicsit, nem vészes. - legyintettem - A lényeg, hogy legyőztem azt a nyomorultat.
-Jó kis meccs volt. - mondta elismerően
-Köszönöm, hogy ott voltál. - mondtam őszintén
-Bármikor. - mosolyodott el
Tényleg örültem, hogy ott volt. Nem épp annak, hogy ő, csak annak, hogy valaki támogat. Jó volt ezt újra érezni. Azóta, hogy apa meghalt, nem éreztem túl gyakran. 
-Mit csinálsz szilveszterkor?
-Az éves bakikat nézem a TV-ben.
-Nincs kedved átjönni? Tartunk egy kis buli szerűséget néhány baráttal.
-Még átgondolom. - mosolyodtam el - Amúgy te mióta tudsz sütni? - kérdeztem hitetlenkedve
-Nem tudok, de valamelyik nap megtaláltam anya mézeskalácsreceptjét, úgyhogy gondoltam megpróbálom unalmamban. - vont vállat
-Erre kíváncsi leszek. - nevettem
-Olyan finom lesz, hogy mást sem akarsz majd enni. - mondta magabiztosan
Hangosan felnevettem, mire Harry felállt. A konyhába sétált, én pedig követtem. Tanúja akartam lenni a szerencsétlenkedésének. Kíváncsi voltam képes-e elcseszni a rántott húst, amit egyébként szinte lehetetlen.
-Szerintem előbb megpróbálkozok a mézeskaláccsal.
-Ahogy érzed. - vontam vállat - Úgy is elrontod.
-Miért vagy benne ilyen biztos?
-Mert fiú vagy.
Eközben elővette a hozzávalókat a szekrényekből. Én továbbra is nyugodtan ültem a pulton és figyeltem. Kezdett már kicsit melegem lenni, úgyhogy levettem a cipzáros pulcsimat.
-És csak a nők tudnak eligazodni a konyhában? Vegyük például Jamie Olivert, vagy Gordon Ramsayt. Szakácsok és mindketten férfiak. Aztán itt vagy te, aki nő létedre nem tudsz főzni.
-Tudok, csak nem szeretek. - magyarázkodtam - Vagyis a bonyolultabb dolgok nem mennek.
A beszélgetésünk közepette próbáltam megszabadulni a kapucnis pulóveremtől is, de beleakadt a hajamba, szóval kicsit megszenvedtem vele. Éreztem, ahogy Harry megfogja felül és elkezdi lefelé húzni rólam. Ahogy megszabadultam tőle és megigazítottam a pólóm, összeakadt a tekintetünk. Elmosolyodott, majd átadta a pulóvert.
-Köszi. - hálálkodtam neki
-Van testvéred? - tette fel hirtelen a kérdést
-Miért kérded? - lepődtem meg
-Nem tehetek fel gy kérdést mindenféle hátsószándék nélkül? - kérdezett vissza - Csak meg akarlak ismerni.
-Egyke vagyok. - mosolyodtam el 
-Nekem van egy nővérem. Meg kéne ismerned, biztos jól kijönnétek. - mondta határozottan - Itt szilveszterezik Londonban velünk. Ha eljönnél a buliba, találkozhatnátok.
-Mondtam, hogy még átgondolom. - mosolyodtam el az izgatottságán
-Remélem ez nálad igent jelent.

-Ez most komoly? - fakadtam ki
-Nagyon úgy tűnik. - kapcsolgatta a villanyt Harry
-Remek. - ironizáltam
-Csak nem félsz? - húzogatta a szemöldökét
-Mi? Nem, dehogy. Csak ez a hűtőmben heverő romlandó kajáknak nem tesz jót. - zsörtölődtem
-Nos, mivel semmit sem látok, azt hiszem keresek pár gyertyát. - jelentette ki
Miközben távolodó lépteit hallottam, tompa hang ütötte meg a fülem. Aztán Harry felszisszent. Itt már tudtam, hogy ütközött valamivel. Próbáltam halkan, magamban nevetni, de feltételezem nem nagyon jött össze.
-Örülök, hogy jól szórakozol. - nevetett ő is
-Ne haragudj. - próbáltam meg megkeresni őt
Miközben a sötétben tapogatóztam, éreztem, hogy megtaláltam Harryt. De egyáltalán nem voltam biztos benne, mert meg sem moccant. Gondoltam elkezdek kicsit fentebb tapogatózni, a haja alapján már csak rá jövök. Ekkor viszont ajkait érintettem. Éreztem, ahogy halványan elmosolyodik. Azonnal elkaptam ujjaimat, még jó, hogy sötét volt, mert a fejem égett. Ezután eltávolodtam Harrytől, nem tudom, ő hova ment.
-Oké, itt van egy zseblámpa, kapd el. - hallottam meg újra a hangját, kicsit távolabbról
A mondat befejeztével azonnal puffanást hallottunk, és nem láttam Harry arcát, de biztos voltam benne, hogy egy 'hoppá' hagyta el némán ajkait.
-Harry, azt sem tudom a háznak melyik részén vagyok, szóval ne dobálózz semmivel szerintem.
-Igen, rájöttem. Oké, van még egy.
Bekapcsolta a kezében lévőt, majd megkereste a másikat is. Felvette a földről, majd felém lépett. A működésben lévőt átnyújtotta, és tényleg nem tudom miért, de akárhányszor átadunk egymásnak valamit, a kezünk mindig összeért. Ez most sem történt másképp. Én azonnal elhúztam a kezem, majd Harrynél lévő lámpára irányítottam. Bekapcsolta, majd megütögette párszor, de semmi.
-Remek, ez kimúlt, mert nem kaptad el. - kötekedett
-Oh, igen? - háborodtam fel - Ki dobálózik vaksötétben?
-Inkább keressünk gyertyákat. - terelte a témát - Tartsd a lámpát én meg keresem őket.
Mellé léptem, majd az első fiókban elkezdett kutatni. Kicsit közelebb húzódott hozzám, de én ilyenkor mindig próbáltam távolodni.
-Nem fogok látni semmit, ha a szomszéd házból világítasz. Gyere közelebb nyugodtan, nem harapok. - mondta félmosollyal
Tekintetünk összeakadt, majd csak hatalmas levegővételem zavarta meg ezt az egészet. Szélesebb mosolyra húzódtak ajkai, majd újra a fiók tartalmára szegezte smaragdzöld szemeit. Kezdetnek találtunk két nagy fehér gyertyát. Miután ezeket meggyújtottuk, az egyik szekrényben találtunk legalább húsz mécsest.
-Ez tuti Liam műve. - mondta határozottan Harry - Ő ilyen elővigyázatos.
-Oké, viszek a nappaliba párat.
-Rendben, addig meggyújtom ezeket.
A nappali asztalára helyeztem három mécsest, majd Harryre pillantottam. Épp a gyufát fújta el, majd felegyenesedett és rám nézett. Széles mosolyra húzódott a szája, majd a mécsesekre pillantott.
-Nem fogsz látni, ha azokat nem gyújtod meg. - biccentett fejével a mécsesekre
-Igen, tudom. - nevettem fel
Harry meggyújtotta őket, majd kidobta a gyufát. Fogta az elemlámpát, majd benézett minden szekrénybe, végül pedig a hűtőbe is.
-Ez mire volt jó? - értetlenkedtem
-Meg fogom sütni a mézeskalácsot. - mondta széles mosollyal
Épp, hogy befejezte a mondatot, rezgett a telefonja. Összeráncolt szemöldökkel nyomkodta a képernyőt, én pedig ezidő alatt elfoglaltam helyem a pulton.
-Remek, Niallék az üzletben rekedtek. - húzta a száját - Szóval tényleg sütnünk kell mézeskalácsot, ha nem akarunk éhen halni.
-Vagy haza megyek és eszek valamit. - vontam vállat
-Nem engedlek. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Miért? - kérdeztem hitetlenkedve
-Mert sötét van, így nem mehetsz el, csak, ha esetleg haza kísérlek.
-Akkor maradok inkább. Süssük meg azt a mézeskalácsot. 
Lepattantam a pultról, Harry pedig a hűtőhöz lépett. Kivett három tojást, majd megállt előtte.
-Figyelj, mutatok valamit. - húzogatta a szemöldökét
Amikor a levegőbe dobta az első tojást, megijedtem. Aztán, amikor rájöttem, hogy mit is művel, felnevettem.
-Mehetsz cirkuszba. - figuráztam ki
-Nem könnyű, kipróbálod? - kérdezte, majd sértetlenül letette mindhárom tojást a pultra
-Nem, dehogy próbálom. - ellenkeztem
Az egyik szekrényhez léptem, hogy kivegyem a lisztet, és amikor megfordultam, Harry ott állt előttem. A liszt kiesett a kezemből, amit azonnal a mellkasomhoz kaptam. Mindketten le akartunk hajolni érte, ekkor viszont összefejeltünk. Jót nevettünk rajta, majd Harry hagyta, hogy felvegyem.
Nehezen, de rá vett, hogy megpróbáljak a tojásokkal zsonglőrködni. Kezdhettük volna valami kevésbé törékennyel. 
Mögém állt, kezeit végig vezette karomon, amik végül megállapodtak a csuklómnál. Arca majdnem a vállamon volt, lehelete csikizte a nyakam. Miközben ecsetelte a trükköket, feldobtuk az első tojást, ami a padlón végezte. Néztük egy darabig, majd egyszerre, hangosan felnevettünk.
-Ez a te hibád. - fogta rám
-Az enyém? - háborodtam fel - Miért?
-Mert nem kaptad el. - magyarázta meg
-Rossz tanár vagy. - vontam vállat
-Te vagy rossz tanítvány. - öltött rám nyelvet
Elment a felmosóért, míg én kidobtam a nagyobb darab tojáshéjakat. Visszaért, én pedig elvettem tőle a felmosót, és valamiért táncra perdültem. Énekeltem, ami először meglepte, de végül csatlakozott. Az ´All I want for Christmas´-t énekeltük, végszóra pedig Harry valamit az arcomra kent. Mint az utóbb kiderült, tejszínhab lepte be az arcom. Nevetni kezdett, mire én meg kergetni a felmosóval. Sikítozva futotta körbe a házat.
Az emeletre érve teljes sötétséget láttam. Óvatosan és halkan lépkedtem, Harry nehogy észrevegyen. Abban a pillanatban, hogy elhagytam volna a szobát, az ajtó bezárult. Megrémültem és majdnem sikítottam, de, ha megteszem, megtudja merre vagyok. Be kell valljam, hogy jól szórakoztam.
Távozni akartam, de ekkor Harry kezei a vállamra tévedtek. A falnak nyomott és éreztem, ahogy mellkasa az enyémhez nyomódik. Kezemből kikapta a felmosót, én pedig kapva az alkalmon ellöktem magamtól is kirohantam. Nehezen akadt kezem a kilincsre, de, ahogy kijutottam, a nappaliba siettem.
Tekintve, hogy az a néhány mécses nem sokat segített a látásban, elhasaltam a szőnyegben. Felnevettem és megfordultam, hogy felálljak, de ekkor Harry teljes súlya visszanyomott a padlóra. Ő ugyanis bennem esett el. Kezeivel vállam mellett támasztotta magát. Nem sokat láttam, de épp elég volt ahhoz, hogy elvesszek tekintetében. Elmosolyodott, majd ajkaimra pillantott.
Tekintetünk hosszan időzött a másikon, majd ezt megelégelve lehajolt. Ajkait először csak óvatosan érintette enyémhez, majd miután ezt újra és újra megtette, hosszan megcsókolt.