28.fejezet - Ha anya beleavatkozik .. (S02E03)

Sziasztok! Meghoztam a 2. évad 3. részét, remélem erre is összejön minimum húsz pipa és legalább 6-7 komment, nagyon örülnék neki. Nem is húzom sokáig az időt, olvassatok, kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel, ha még nem tettétek meg.:) Jó olvasást!

(Kitaláljátok melyik bandatag van a gif-en hátulról?:D)

Thea*

Még mindig nem voltam biztos benne, hogy menni akarok, de a gépről már nincs visszaút.
-Még leszállhatunk. - fordult felém anya
-Menni akarok.
Ebben nem voltam teljesen elhatározva, de nem az a fajta vagyok, aki megfutamodik. Egyébként is, ha arra gondolok, ahogy Niall kiborult, és ahogy a többiek fogadták a hírt, jobbnak látom, ha végleg eltűnök az életükből. Okoztam már elég bonyodalmat eddig is. Esther viszont még mindig nem tudja mi történt. Valaki majd csak beavatja.
Attól valószínűleg nem kell félnem, hogy bárki hívni fog. Nem tudom, Niall kicsit is lenyugodott-e már. Kezdem megérteni a kirohanását. Összezárt minket Harryvel, hogy kibéküljünk. Segített intézni a nézeteltéréseinket, amit én nem akartam. Megbízott bennem, én pedig átvertem. És nem csak őt.
-Kérünk minden utast, kössék be biztonságai öveiket. Megkezdjük a felszállást. Kellemes utazást. - rikácsolt egy nő a bemondóból
A kérésének eleget téve én is és anya az övünkért nyúltunk. Ezután megvártam, míg kellő magasságba értünk és miután megszabadultam az övemtől, álomra hajtottam fejem.

Harry*

Már régóta próbálom elérni Theát, de minden hiába. Már voltam azóta náluk kétszer, de senki nincs otthon. Felhívtam Esthert, de ő már jó néhány hete  nem hallott felőle. A környéken minden létező helyet bejártam, de sehol sem találom. Remélem Kevinnél sikerrel járok majd.
-Szia. - üdvözölt Kevin kicsit meglepődve - Mi járatban?
-Csak lenne egy gyors kérdésem. Nem találkoztál Emilyvel? - tértem a lényegre
Nem tudtam, hogy őt beavatta-e már, úgyhogy nem akartam elszólni magam. 
-De, bejött, hogy elkérje az iratait, mert haza költözik. Úgy rémlik ezt mondta. - válaszolt kissé bizonytalanul
-Haza? - kérdeztem vissza, mire Kevin aprót bólintott
A hír teljességgel lesokkolt. Miért költözött volna haza?
-Nem tudod, hogy hol lakott, mielőtt ideköltözött? - kérdeztem kétségbeesetten
-Passz. - mondta tanácstalanul - Viszont én is tudom, hogy Thea a valódi neve.
-Elmondta? - lepődtem meg
-Igen. - bólintott nagyot - Miért keresed?
-Mert beszélni akarok vele, azt hiszem azért ment el, hogy ne kelljen velünk találkoznia.
-Miért ne akarna veletek találkozni?
-Niall eléggé kibukott rá, amikor megtudott mindent, és én napok óta nem kerestem. - sóhajtottam nagyot
-Nos, az előző edzőjének megvan a száma, megadhatom, talán tud valamit segíteni.
-Az jó lenne.
Előkereste a telefonjából a számot, ami Patrick-et illette, majd lediktálta nekem. Azonnal elmentettem, és miután elköszöntem, fel is hívtam.
-Igen? - szólt bele meglepődve
-Szia, Patrick. Harry vagyok, Kevin egyik barátja. - mutatkoztam be - Kérdezni szeretnék egy korábbi tanítványodról.
-Csak tessék. - mondta kíváncsian
-Emily Rose-ra emlékszel?
-Igen, mi történt vele? - kérdezte kissé aggódva
-Semmi, csak tudni szeretném, hogy hol született.
-Sajnálom, de tanítványról ilyen információt nem adhatok ki.
-Már nem a tanítványod. Segíts nekem úgy megtalálni őt, mintha a barátod lenne.
-De szeretném, ha ebből az egészből nem lenne baj. - kötötte ki
-Nem lesz.
-Newcastleben született, valószínűleg a szülei még ott élnek.
-Köszönöm. - hálálkodtam - Most mennem kell, de ez még meghálálom.
Csak lecsaptam a telefont, majd haza rohantam. Megnéztem a legközelebbi vonat indulását, majd elkészültem. Az út közel három és fél órás. Ezt könnyebb vonaton megtenni, mert aludhatok, és kisebb a valószínűsége, hogy dugóba keveredek. 
-Hova mész? - lépett mögém Niall
-Remélem most boldog vagy. Thea haza költözik. - mondtam rosszallóan
-Én tehetek róla? Nem, szóval ne engem okolj, amiért a nőd elhagyott.
-Te is nagyon jól tudod, hogy nem a nőm és örülnék, ha felnőnél végre. Mi értelme ennek az utálkozásnak? Megoldódik tőle valami? Nem, úgyhogy leszállhatnál róla.
Csak dühösen leemeltem a telefonom az asztalról, majd elsiettem. Tényleg kezd elegem lenni abból, hogy Niall öt éves gyerek módjára szidja Theát. Tény, hogy most én is meglehetősen haragszom rá, mégsem utálkozók mindenki előtt. Nem is tudnék és nem is akarok. Próbálom őt megérteni. 
Most már tudom, hogy Thea valószínűleg Newcastleben van, de hol keressem? Körülbelül háromszor, ha voltam ott, akkor is csak a stadiont és maximum egy hotelt láttam, nem többet. Ha legalább az utca nevét tudnám, már sokkal előrébb lennék.
Az állomásra érve azonnal jegyet váltottam a leghamarabbi vonatra, ami Newcastlebe tart. Mindössze húsz percet kellet várnom rá. Eközben néhány rajongó képet és aláírást kért, így alig volt időm, hogy legalább egy üzenetet írjak Theanak. Mégsem ez zavart, hanem a feltett kérdések válasza. Hova megyek és miért? Newcastlebe, azért, hogy beszéljek Theával. Akkor pedig jöttek volna a kérdések, hogy ki ő, honnan ismerem és hasonlók. Aztán előbb, vagy utóbb "támadások" érték volna, ezt pedig nem akartam. Épp ezért csak annyit válaszoltam, hogy egy barátomat látogatom meg. Azt is kérdezték miért nem repülővel megyek, ez pedig nagyon egyszerű. Én is csak egy ember vagyok és a gépek nem fognak hamarabb felszállni azért, mert én azt kérem.

Thea*

Újra Newcastleben lenni furcsa volt. Régóta nem jártam itt és szinte semmit nem változott. A gépen végig ki volt kapcsolva a telefonom és ezen a leszállás után sem változtattam. Amint haza érünk, alszok, mert a gépen nem sokat tudtam és az elmúlt néhány nap a titkom kiderülése miatt sem sikerült.
-Jól vagy? - emelte kezét a hátamra anya
-Persze. - válaszoltam kissé bizonytalanul 
-Körbejárjuk a várost, vagy inkább pihennél?
-Alszok egyet, ha tudok.
-Miből is gondoltam?! - nevetett - Tudod, hogy mindig próbáltalak rávenni, hogy haza költözz, de mégsem örülök, hogy épp most jöttél. Meg kellett volna beszélned előtte a tö..
-Anya, kérlek, hagyjuk ezt. - szakítottam félbe
Nagy nehezen fogtunk egy taxit, majd miután haza értünk, a régi szobámba vettem az irányt. Minden úgy volt hagyva, ahogy körülbelül fél évvel ezelőtt a költözésem napján. Persze azóta volt benne takarítva, de nem lett átrendezve. Nagyot sóhajtottam, hisz mától újra itt lakok, bármennyire is szerettem volna Londonban maradni. Tény, hogy azelőtt is boldogultam a srácok nélkül a városban, valószínűleg ezek után sem lenne probléma, de nem tudnék tovább ott lenni. Nem akarok velük összefutni. Nem akarom, hogy megvető tekintettel illessenek és erről eszembe jusson, hogy átvertem mindenkit.
-Na elég, ez így nem lesz jó. - fakadt ki anya
Értetlenkedve néztem rá, hisz csak a ruháimat pakoltam ki a bőröndből. 
-Nem akarom minden nap azt látni, hogy szomorú vagy, valamit tenni kell ellene. Szóval vagy felhívod azt a srácot, vagy most azonnal veszel egy jegyet, vissza Londonba.
Nem értettem a kirohanását, egy ideig csak meglepődve néztem rá. Fel kellett dolgoznom a hallottakat, csak ezután tudtam megmozdulni. Felültem az ágyra, majd bekapcsoltam a telefonomat.
-Nem fogom keresni, hisz átvertem őt, és mindenki mást. Nem kíváncsi rám, és ezt megértem. - ecseteltem az okokat - Itt maradok veled, néhány nap múlva jobban leszek és minden olyan lesz, mint régen.
Eközben a telefonom bekapcsolt és meglepődve néztem a képernyőre, ami négy nem fogadott hívást jelzett, mindet Harrytől. Nagyot nyeltem, hisz míg én a repülőn ültem és hátra hagytam mindent, ő keresett. De miért? Hogy megmondja, mennyire utál? 
-Mi az? - kérdezte anya meglepődve
-Tessék? - emeltem rá a tekintetem
-Mit néztél annyira?
-Semmit, csak Harry hívott. - mondtam elcsukló hangon 
-Akkor mire vársz még? Hívd fel és szólj neki, hogy a legközelebbi géppel visszautazol. - bátorított
-Anya, te jól vagy? - förmedtem rá - Nem fogok visszamenni oda csak azért, hogy leordibáljon és ideküldjön.
-Kicsim, ha nem mész vissza, nem tudod meg, mit akart. Kockáztass már egyszer az életben.
-Nem és tudod mit? Nem lesz alkalmam, hogy felhívjam őt. - mondtam dühösen
Rámentem az opciókra, majd rettentő nehezen, de megszabadultam Harry telefonszámától.
-Mi a fenét művelsz? - akadt ki anya
-Kitöröltem a számát. Ha annyira meg akarsz szabadulni tőlem, miért nem mész el te hozzá?
-Tudod, hogy nem így értettem.
-Jajj, dehogynem. Megint meg akartad mondani, hogy mit csináljak és épp ezért töröltem ki a számát. Nem akartam és most már biztos, hogy nem is fogom felhívni sem én, sem te. - mondtam dühösen
Anya felállt, majd kiviharzott. Nem tetszett neki, hogy így kiakadtam és ahelyett, hogy teljesen belemenne ebbe az egészbe, inkább elrohan. Tudja, hogy ennek itt még nincs vége. Lehet, hogy nem kellett volna kitörölnöm Harry számát, de megtettem. Így legalább nem esek majd kísértésbe. Viszont tényleg nagyon érdekel, hogy miért hívott.

Harry*

Az út alatt próbáltam hívni Theat, de felesleges volt. Így inkább levettem a hangot a telefonomról, majd a zsebembe mélyesztettem és elaludtam. Eléggé ismeretlen városrész tárult elém, amikor leszálltam a vonatról. Ötletem sem volt merre kezdjem a keresést. A legésszerűbbnek az tűnt, hogy megkérdezgetem az embereket, hátha tudnak segíteni. Remélhetőleg előbb, vagy utóbb eltalálok oda, ahová szeretnék. A telefonomon kívül nem hoztam magammal mást, szóval nagyon jó lenne, ha akadna egy hely, ahol legalább az éjszakát eltölthetném. 
-Elnézést, tudna nekem segíteni? - léptem egy idős férfihoz
-Nem érek rá, ne haragudjon. - rázott le egyszerűen
Remek, úgy tűnik nem lesz könnyű Theára akadnom. Remélem nem minden itt lakó ember ilyen bunkó. Ahogy bolyongtam az utcákon és egyre több embert kérdeztem meg, világossá vált, hogy nagyon nehéz lesz őt megtalálnom. A telefont továbbra sem veszi fel, az üzenetekre pedig nem válaszol.
-Elnézést, segítene egy kicsit? - álltam meg egy padon ülő nő előtt
-Persze, ha tudok. - kedveskedett
-Ismeri esetleg Darryl Frewent?
-Persze, itt lakott Newcastleben, míg meg nem halt. - válaszolt gondolkozás nélkül
-Nem tudja meg utcában?
-Sajnálom, de ennyire nem vagyok képben. Szerintem az edzőtermekben többet tudnának segíteni.
-Remek, köszönöm. - hálálkodtam
Végre valaki, aki nem csak lezár egy egyszerű "nem tudommal". Ezután nem az utca kiderítése volt a fő célom, hanem, hogy találjak egy edzőtermet. Eközben próbáltam elérni Theát, de még mindig reménytelennek bizonyosult. 

Kathrine* 

Hiszitek, vagy sem, néha nem értem Theát. Igaz, nem ismerem úgy a fiút, mint ő, de, ha egy ilyen titok után nem is egyszer hívta, valószínűleg jelent valamit. Nagyon örülnék neki, ha haza költözne, de nem szeretném mindennap szomorúnak látni. Ez sokkal rosszabb, mintha nem itthon lenne. Jobban éreztem magam, míg kint lakott Londonban, mert tudtam, hogy legalább boldog. Viszont nincs mit tenni, makacs, akárcsak az apja volt.
-Alszok, ha esetleg keresnél. - közölte velem a tervét a szobájából
Nem szóltam semmit, csak folytattam a takarítást. Ő is nagyon jól tudta, hogy ezt az egészet nem fogom ennyiben hagyni, de reméltem, hogy legalább azt hiszi majd, hogy egy kis időre szüneteltetem a vitát. Ez tényleg így volt, de csak azért, hogy megtehessem, amit akartam. Ugyan kitörölte Harry telefonszámát, de, ha már kereste, ezután is fogja, én pedig szívesen megvárom.
Thea felment a szobájába, én pedig csak fél óra múlva követtem. Halkan benyitottam, majd szemeimmel végig néztem a szobában. A telefonja a földön hevert az ágya mellett. Azonnal kézbe vettem, majd rezgőre állítottam. Nem akartam, hogy felkeljen a csörgésére, mert akkor bukott volna a tervem. A konyhapultra tettem, majd miután megcsináltam az ebédet, megnéztem véletlen nem kereste-e őt Harry. Volt három nem fogadott hívása, de mivel csak telefonszámot jelzett, szinte biztos voltam benne, hogy ő az. Gőzöm sincs, hogy hol tartózkodik most, de írtam neki egy sms-t, ha tervében lenne, hogy Thea után jön. Ennek pedig nagyon örülnék, mert karácsonykor szeretném, ha végre nem veszekednénk az asztalnál vacsora közben. Megírtam Harrynek, hogy Thea kiborult és nem lát tisztán. Féltem, hogy hamar felébred, mivel az utóbbi napokban nem sokat aludt, ezért próbáltam a lehető leghamarabb végezni ezzel az üzengetéssel. Miután Harry nem válaszolt egy ideje, visszavittem a telefont az ágy mellé.

Thea*

Meg sem lepődtem rajta, hogy megint összevesztem anyával, már vártam. Túl sokáig volt velem kedves, tudtam, hogy előbb, vagy utóbb bele fog kötni valamibe. Viszont szeretném már elfelejteni ezt az egészet. Nem értem, ő miért nem képes leszállni erről a témáról.
-Alszok, ha esetleg keresnél. - kiabáltam le neki
Nem válaszolt, szóval vagy nem hallotta, vagy nem is érdekli mit csinálok. Ez pedig így van jól, minden olyan, mint régen. Én és anya vitatkozunk, a srácok pedig nincsenek képben.
Próbáltam aludni, de azt hiszem legalább tíz percet sikerült egyhuzamban. Csak forgolódtam és vergődtem az ágyban. A karom még fájt kicsit, így nem is volt könnyű megtalálni a megfelelő pozíciót. Azt hiszem körülbelül másfél órát vacakoltam az ágyban, amikor úgy döntöttem, hogy lemegyek és kezdek magammal valamit. Fogtam a telefonom, majd az órára pillantottam. Viszont újabb sms érkezett Harrytől. Kitöröltem a névjegyzékből, de felismertem a telefonszámát. Nem nyitottam meg az üzenetet, csak a zsebembe raktam a mobilom, majd lesétáltam.
Anya mosogatott és azon kívül, hogy rám pillantott, semmit nem mondott. Arra számítottam, hogy kioktat majd, vagy legalább dühösen néz, de olyan, mintha semmi sem történt volna. Kezdem azt hinni, hogy csak álmodtam az egészet.
Csengettek, amint a kanapéra helyeztem magam. Ki a fene jönne át hozzánk? Azt hittem anyának nincsenek barátai. Kaját pedig valószínűleg nem rendelt, mivel főzött.
-Kinyitnád, kérlek? Én még mosogatok.
Csak felálltam, miközben az agyam azon kattogott, ki jöhetett. Felesleges volt egyébként, hisz úgy is megtudom pár pillanat múlva.
Érdeklődő arckifejezéssel nyomtam le a kilincset és nyitottam ajtót. A személytől pedig, aki előttem állt, elakadt a szavam.