29.fejezet - Tom, a segítőkész (S02E04)

Sziasztok! Meghoztam a második évad 4.részét is. Remélem ez is tetszeni fog és megleptek a hosszú kommentjeitekkel.:3 Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást és pipálni se felejtsetek el!

Thea*

A személytől pedig, aki előttem állt, elakadt a szavam.
-Tom?! - álltam továbbra is ledermedve
-Szia. - mosolyodott el
Tom az exem, akivel azelőtt szakítottam, hogy elköltöztem. Az ok csak a távolság volt, de én időközben kiszerettem belőle.
-Hogy kerülsz ide? - néztem rá meglepődve
-Anyukám beszélt délelőtt anyukáddal és ő mondta, hogy haza jösztök. Nem tudtam mikor értek haza, csak reméltem, hogy nem jövök feleslegesen. - magyarázkodott
-Behívnálak, de épp szabadulni akarok innen. - forgattam a szemem
-Még csak ma érkeztél. - mondta félig nevetve
-És máris visszavágyok. - sóhajtottam nagyot
-Mi történt? - érdeklődött őszintén
-Majd jövök! - kiáltottam be anyának
Csak gyorsan becsuktam magam után az ajtót, hogy ne is legyen ideje visszatartani. Nem érdekelt, hogy kivel, csak az, hogy elmehessek innen. Nem akarom megvárni, míg anya ismét felhozza ezt a Harry-témát és végleg az őrületbe kerget.
-Szóval miért utálod Newcastlet máris? - tette fel ismét a kérdést Tom, amire nem akartam válaszolni
Elég kellemetlenül éreztem magam, hogy a volt barátomnak kellett mesélnem arról, hogy mi volt köztem és Harry közt. Nem akartam őt megbántani, bár valószínűleg már ő sem érez irántam semmit. Ez valahogy mégis csak furcsa lenne.
-Hosszú történet és nem is szívesen mesélek róla. - próbáltam meg elkerülni a témát
-Én ráérek. - vont vállat
Ekkor rá emeltem tekintetem, ő pedig elmosolyodott. Még mindig ugyanúgy megbíztam benne és hiába nem voltam szerelmes, éreztem valamit, ha vele voltam. Mint a megismerkedésünk elején. Olyanok voltunk, mint a legjobb barátok, szinte azonnal megbíztunk egymásban, mintha évek óta lenne köztünk egy megrendíthetetlen kapcsolat. Aztán hónapokkal apa halála előtt összejöttünk, ő pedig mellettem volt. Talán ezért érzek valamit iránta most is. Biztos vagyok benne, hogy ez nem szerelem, hanem egyfajta hála. Kitartott ellettem a legnehezebb pillanataimban.
Beültünk egy cukrászdába, hogy nyugodtan tudjak neki mesélni, ugyanis úgy éreztem joga van tudni, hogy mi történt. Talán tud valamit segíteni. Vagy, ha mégsem, sokkal megértőbben kezelné a dolgot, mint például anya. Nem erőszakolna rám semmi olyat, amit nem szeretnék, sokkal inkább arra biztatna, hogy azt tegyem, amit jónak látok. Ezért is volt jó a kapcsolatunk. Ő meghallgatott és tanácsot adott. Sohasem akadt ki, vagy kiabált velem.
-Nem sokkal azután, hogy apa meghalt.. - préseltem ki nehezen a szavakat - ..én ugyebár Londonba költöztem.
-Igen. - bólintott nagyot, hogy jelezze, felfogta a hallottakat
-Ott egész hamar edzőre akadtam, szerencsére. Nem sokkal később viszont megismerkedtem egy sráccal. - sóhajtottam nagyot
Tudtam, hogy nekem is elég furcsa lenne végig hallgatnom, ha Tom elkezdene mesélni arról, kikkel volt együtt, mióta mi szakítottunk, de másképp nem tudtam elmesélni a dolgot. Ahogy a villámmal játszottam, kissé kerültem a tekintetét. Kezét enyhén remegő kézfejemre emelte, ezzel elérve, hogy rá pillantsak.
-Meséld el nyugodtan, hogy ki volt az és mi volt köztetek. Mondd el, amit úgy érzel mással is megosztanál, hidd el, nem zavar. - mondta biztatóan
Erről beszéltem. Ezt a megértést felém eddig egyedül apa tudta csak kimutatni. Éreztem, hogy törődik velem és az én érdekeimet előbbre tekinti, mint a sajátját.
-Nem volt köztünk semmi azóta sem, de ez nem is lényeges, mert kicsit örülök is neki.
Mindent elmeséltem Tomnak elejétől a végéig. Néha kissé meglepődött, de egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy megértett. Nem ítélt el, vagy, ha mégis, nem mondta ki. Nem kiabált velem, még csak a nézése sem volt dühös. Alig akartam elhinni, hogy ennyire megértő legyen.
-Köszönöm. - hálálkodtam neki a szónoklatom végén
-Mintha nem tudnád, hogy erre valók a barátok.
Ezzel egyértelműen kifejezte, hogy ő sem érez irántam semmit. Ennek iszonyatosan örültem, mert akkor ezek szerint tényleg nem zavarta, hogy Harryről meséltem neki.
-Nem jössz be? - kérdeztem az ajtóban állva - Csinálok forrócsokit és most már mesélhetnél valamit te is.
-Benne vagyok. - nevetett
Ahogy beléptem és lefejtettem magamról a csizmát és a kabátom, egyből a konyhába tévedtem. Anya beszélt, de nem zavart, gondoltam telefonál, vagy hasonló. Ahogy a hűtőhöz léptem a tejért, úgy döntöttem beszólok neki, hogy észre vegye, megérkeztünk. Ahogy a kanapéra pillantottam, kezemből majdnem kicsúszott a tej. Épp, hogy utána kaptam, de még mindig nem tudtam felfogni, hogy Harry ül nekem háttal. Nem tudtam megszólalni, csak kirohantam a konyhába.
-Mi történt? - kérdezte aggódva Tom - Olyan vagy, mint aki szellemet látott.
-Valószínűbb, mint amire gondolok, hogy láttam. - mondtam idegesen - Azt hiszem itt van Harry.
-Te még mindig itt vagy? Nyomás befelé, beszélj vele. - förmedt rám
Kezeit a vállaimra emelte, majd elkezdett befelé tolni. Nehéz volt ellenkeznem, hisz kezemben volt a tej, amit, ha leejtek kiborul, a csúszós zoknim pedig csak segített Tomnak a nappaliba juttatásomon.
-Majd még beszélünk, most haza megyek. - suttogta Tom
-Rendben. - mondtam remegő hangon
Ekkor Harry megfordult, anya pedig követte a mozdulatsorát. Mindketten rám meresztették kíváncsi tekintetüket, én pedig hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, vagy csináljak. Ezért még megölöm Tomot.
Ahogy elnéztem Harry sem volt erre felkészülve, hisz ugyanúgy, mozdulatlanul ült a kanapén és egy szót sem szólt.
-Tom, várj meg! - kiáltotta el magát anya
Ekkor Tom benézett az előszobából a nappaliba és megvárta, míg anya utána megy. Én csak azután voltam képes megmozdulni, hogy bezárták maguk után az ajtót. Addigra Harry elém lépdelt és kissé tanácstalan arckifejezéssel megállt előttem.
-Hogy kerülsz ide? - tettem fel a legfoglalkoztatóbb kérdést
-Vonattal. - nevetett - És ha már itt tartunk, minek a tej?
A kezemben szorongatott tejjel elindultam a konyhába, hogy elpakoljak, de nem sok kedvem volt. Ehelyett csak leültem, majd a kupakot a tej dobozára csavartam. Harry is leült elém, viszont még mindig nem tudtam, hogy miért jött.
-Iszol egy forrócsokit? - törtem meg a csendet
-Felőlem ihatunk. - vont vállat
-Gondolom nem ezért jöttél. - sóhajtottam nagyot
-Nem, de, ha már itt vagyok, miért ne?
Miközben elkészítettem mindkét bögrébe a forrócsokit, Harry továbbra sem szólt semmit. Vagy elfelejtette mért jött, vagy nem tudja, hogy közölje velem. Pedig örülnék, ha rá jönne végre, mert megöl ez a tudatlanság.
-Miért jöttél? - kezdeményeztem én
Nem akartam sürgetni, szerettem volna, ha tényleg mindent rendesen átgondol, de már nem bírtam tovább.
-Hogy visszavigyelek Londonba. - válaszolt gondolkozás nélkül
-Tessék? - döbbentem le
-Szeretném, ha visszajönnél Londonba és mindent előröl kezdenénk.
-Ezt az egészet? Te ezek után képes lennél mindent előröl kezdeni? - hitetlenkedtem
-Hátra kell hagynod a múltad ahhoz, hogy jövőd lehessen. Tehát mit szólsz hozzá?
-Nem tudom. - válaszoltam tanácstalanul - A karácsonyt mindenképp itt töltöm, utána pedig majd elválik. Lehet előbb fojtom meg magam a saját kezeimmel, ha tovább kell anyával élnem. - nevettem
-Azért jobban örülnék neki, ha inkább visszaköltöznél, ha már nem bírod itt. Ott egy valaki biztos szívesen lát majd. - célzott magára
-Én erre nem vennék mérget.
-Figyelj, ha itt vagyok, készen arra, hogy minden újra kezdjünk, azt hiszem biztos lehetsz benne.
-Ha te szívesen is látsz, mi van a többiekkel? Hogy őszinte legyek, Niall reakcióját tőled vártam.
-Sosem tudnék úgy kiakadni valakire, akiben megbízom. Feltételezem nyomós okod volt erre az egészre, én pedig megpróbálom majd beleképzelni magam a helyzetedbe, ha úgy döntesz megosztod velem. Ha viszont nem, az sem számít.
Mintha csak Tomot hallanám. Érdeklik a történtek, de nem kényszerít arra, hogy elmondjam. Az életemre mernék fogadni, hogy soha senkinek nem mondanák el anélkül a titkaimat, hogy én bele ne egyeznék. Nem hittem, hogy meg fogok ismerkedni valaha egy olyan emberrel, mint apa. Mégis sikerült kettővel.
-Ezek után sem? - lepődtem meg
-Lehet, hogy már nem annyira bízom benned, mint ezelőtt, de semmiképp sem tűnt el ez a kötelék, vagy kapocs, hívd, ahogy akarod. - nevetett - Niall elég érzékeny és túlságosan is bízott benned, azért akadt ki annyira. De hidd el, hamar meg fog békélni.
-Annyira sajnálom, hogy ez az egész így alakult, de már ne..
-Már nem lényeges, mert próbáljuk elfelejteni. - fejezte be a mondatomat némi átalakítással - Tudd, hogy én is dühös voltam kicsit és kell egy kis idő, míg feldolgozom, de hajlandó vagyok mindent újra kezdeni és még mindig ugyanúgy megszeretnélek ismerni. Téged és nem Emilyt, ha te is benne vagy.
Hosszan elgondolkoztam ezen az egészen. Lehet, hogy Harry képes lenne újra kezdeni, de én? Én nem tudom, félek. Ő meg tudna nekem bocsátani, de Niall? A többiek? Gőzöm sincs.
-Azt hiszem. - sóhajtottam nagyot
-Ez nem volt túl meggyőző. - incselkedett
-Igen, mindent szeretnék előröl kezdeni. - mondtam hangosabban és boldogabban
-Remek. - nevetett - Harry Styles. - nyújtott kezet
-Theodora Frewen. - mutatkoztam be én is

Harry*

Rá akartam venni Theát, hogy jöjjön haza velem, de makacskodott. A karácsonyt Newcastleben töltötte az édesanyjával és azóta ismét senki nem hallott róla. Niallel még mindig nem olyan a kapcsolatunk, mint ezelőtt, de már javulgat. Megpróbálja megkedvelni Theát, hogy nekem jó legen. Ezért vagyunk olyanok, mint a testvérek. Veszekszünk, de attól még testvérek maradunk.
-Meglepetéés! - ütötte meg fülem Gemma vidám hangja
Váratlanul ért, hogy ilyen korán jött. Úgy beszéltük meg, hogy délután kimegyek elé a reptérre. Szó nélkül a bejárati ajtóhoz siettem, majd hatalmas öleléssel és puszival üdvözöltem.
-Szólhattál volna, hogy menjek ki érted.
-Volt segítségem. - mutatott maga mögé
Az ajtón egy bőrönddel épp Liam cipekedett be. Miután ő elrohant Sophiához, ketten maradtunk Gemmával. Legutóbb egy hete találkoztunk, karácsonykor. Akkor én utaztam, most pedig ő. Niall ma este jön haza, ezen a héten végig Mullingerben volt. Louis Eleanorral, míg Zayn a jegyesével, Perrievel tölti a napot, este pedig mindenki nálunk lesz. 
-Mi történt, míg nem voltam itt? - húzogatta a szemöldökét Gemma
-Elég rég jártál itt, de múlthéten mindent elmeséltem. - nevettem
Ez nem volt teljesen igaz. Nem említettem meg sem neki, sem anyának, hogy Thea átvert minket. Majd talán később elmondom neki, de a karácsony hangulatát nem akartam ezzel elrontani. 
-Mégis van valami. - csattantam fel
-Hallgatlak. - mondta érdeklődve
-Liamnek új barátnője van.
-Tényleg? - kérdezte széles mosollyal - Hogy hívják?
-Sophia. Ő is itt lesz este, szóval lesz időd kicsit megismerkedni vele.
-Ennek örülök. - mondta őszintén - Mi a helyzet Emilyvel?
-Kivel? - kérdeztem vissza
-Emilyvel. A szőke, boxoló, tudod,
-Tudom, tudom, csak kicsit elkalandoztam.
Ez nem teljesen igaz. Azért nem ugrott be hirtelen, mert már megszoktam, hogy Theának szólítom.
-Egyébként semmi. - vontam vállat
Nem tudtam mit mondjak. Már legalább másfél hete nem hallottam felőle.
-Ő nem jön este?
-Nem valószínű. - mondtam kissé csalódott hangon - Haza költözött.
-Mikor? - lepődött meg
-Úgy két hete körülbelül. - mondtam bizonytalanul
-Felhívtad azóta? - vont kérdőre
-Miért?
-Hogy elmond neki, hogy hiányzik.
-Honnan veszed, hogy hiányzik? - hitetlenkedtem
Gemmának igaza volt, bármennyire is szerettem volna tagadni, hiányzott Thea. Hiányzott a jó kedve, a felhőtlen nevetése és furcsa, de még a csípős és bántóan őszinte megjegyzései is.
-Az arcodra van írva. - nevetett 
-Figyelj, mondanom kell róla valamit. - sóhajtottam nagyot
Tudnia kellett. Nem halogathattam tovább, hisz előbb, vagy utóbb úgy is megtudná. Ha pedig valamelyik bandatag felhozza témának, vagy épp Gemma kérdez róla valamit, úgy is kiderül. Jobb, ha beavatom még az elején.
-Rosszul kezdődik. - mondta kissé rémült arckifejezéssel
-A vége sem jobb. Szóval meséltem neked Emilyről.
-Igen. - jelezte apró bólintással, hogy tudja, kiről van szó
-Nos, kiderült, hogy nem Emilynek hívják, hanem Theodorának. - foglaltam össze röviden
-Mi? - értetlenkedett - Theodora? Mire volt jó neki ez az egész?
-Azt is tudod, hogy boxol. Az apja pedig Darryl Frewen volt, aki egy eléggé elismert boxoló volt. Több, mint fél éve azonban meggyilkolták.
-Jesszusom. - szörnyedt el
-Thea viszont folytatni akarta a boxolást, hogy bizonyítson neki, de ki akart törni az apja által szerzett hírnévből. Tehát ideköltözött, kicsit változtatott a külsején és a nevén.
-Ez mikor derült ki? És miért nem mondtad el?
-Majdnem két hete, azelőtt, hogy hazaköltözött. Azért nem szóltam, mert nem akartam elrontani vele a karácsonyi hangulatot. - magyarázkodtam
-Olyan bolond vagy. - fakadt ki - Fontosabb lett volna, mint a hangulat. Mindegy, de te hogy reagáltál erre az egészre?
-Azt tudnod kell, hogy nem sokkal előtte én megcsókoltam őt.
-Komolyan? Visszacsókolt? - lepődött meg
-Igen. - mosolyodtam el - De egyébként utána mentem, hogy újrakezdhessük, amibe ő is beleegyezett, de azóta nem hallottam felőle.
Gemmára emeltem a tekintetem, aki sejtelmesen vigyorgott. Nem értettem mire fel.
-Mi olyan vicces? - vontam kérdőre
-Harold Edward Styles, te szerelmes vagy. - mondta széles mosollyal
-Tessék? Ez hülyeség. - ellenkeztem
-Miért nem látod be? Most komolyan, utána mentél, hogy megbocsásd neki, hogy átvert. Ki tenne még ilyet? Én valószínűleg nem tudnék benne megbízni, de, ha te ezek után is úgy döntesz, hogy barátkozol vele vagy mondjuk még több lesz köztetek, megpróbálom megkedvelni.
Gemmának igaza lenne, és tényleg fülig szerelmes lennék Theába? Félek azonban, hogy ő nem így érez és visszautasít. Talán ezért tartok attól, hogy magamnak és Theának is bevalljam.
-Mikor kezdődik a buli?
-Nem tudom, amikor a srácok megjönnek. - vontam vállat - Szerintem olyan kilenc körül. 
-Mikor megyünk vásárolni? - kérdezte izgatottan
-Nők. - forgattam a szemem - Gondolom ezzel arra céloztál, hogy menjünk most.
-Pontosan. - mondta széles mosollyal
-Akkor vedd fel a kabátod és induljunk.
Gemma felállt, majd újra belebújt a kabátjába. Autóba ültünk, majd megcéloztunk a legközelebbi boltot. Amint megérkeztünk és parkoló helyet találtam, egy kosár társaságában a sorok közé sétáltunk. Míg Gemma kissé lemaradt, én már a pezsgőket válogattam. Megfordultam, hogy a kosárba tegyem, ami épp a kezemben volt, ekkor pedig Gemma süvített el előttem a kosárra állva. Ahogy utána néztem kitört belőlem a nevetés. Amikor visszaszáguldott hozzám, arcán hatalmas mosolyt véltem felfedezni. Mindig ilyen őrült, mikor velem van.
-Ülj a kosárba. - mondtam nevetve
Nem is kellett többször szólnom. Gemma belevetette magát, majd ölébe tette a pezsgőt és megkapaszkodott. Minden erőmmel tolni kezdtem, miközben ő hangosan nevetett. Kicsit sem tűnhettünk hülyéknek. 
-Állj! - tett szét kezeit Gemma
Kimászott a kosárból, majd nevetve megállt mellettem és a vállamra támaszkodott.
-Hányni fogok. - mondta még mindig nevetve
Csak két ujjammal megfogtam a csuklóját, majd leszedtem a vállamról és tettem egy hatalmas lépést az ellenkező irányba. Gemma ezen még jobban nevetett, majd folytattuk a bevásárlást.
-Mennyi pezsgőt veszünk? - fordult felém Gemma
-Nem tudom. Hányan leszünk? - gondolkoztam hangosan - Kilencen, akkor szerintem vigyünk ötöt, meg két bort.
-Egy vörös meg egy fehér. 
-Igen. - bólintottam nagyot
Miután ezzel megvoltunk, vettünk némi nassolni valót is. Fizetés után Gemma kérésére bementünk egy ruhaboltba is, hogy nadrágot vehessen magának. Bekísértem és nem kerülte el a figyelmem, hogy egy pólót magához próbált, majd nehéz szívvel vissza is tette. Míg ő nadrágot próbált, én "akcióba" léptem. Gyorsan lekaptam a pólót az állványról, majd a kasszához siettem vele.
-Harry?! - ütötte meg fülem Gemma kétségbeesett hangja
A táskába gyömöszöltem a pólót, majd úgy tettem, mintha a ruhákat nézegetném. Eközben Gemma is előkerült én pedig ráemeltem tekintetem.
-Kész vagy? - érdeklődtem
-Igen, de te mit csinálsz? - nézett rám nevetést visszafojtva 
-Csak nézelődtem.
-A női részlegen? - nevetett
-Inkább menjünk. - köszörültem meg a torkom
Persze én sem bírtam ki nevetés nélkül. Próbáltam eldugni előle a táskát, de nehéz volt nem csörögni vele. Miután haza értünk, a szobámba vonultam, hogy becsomagoljam neki. Leszedtem róla a címkét, összehajtottam és alaposan becsomagoltam. Mindegy is lett volna, ha csak becelluxozom, de tettem rá csomagolópapírt is. Ezután becsempésztem a vendégszobába, ahol Gemma alszik majd azalatt a pár nap alatt, míg itt lesz velünk Londonban.
Miután ezzel megvoltam, lesétáltam hozzá a nappaliba. Épp a kalapot forgatta a keze közt, amit a karácsonyfa alá helyeztem egy dobozba. Már el akartam onnan tüntetni, de valahogy mindig elfelejtem.
-Ezt kinek vetted? - emelte a fejére
Csak levettem róla, majd visszatettem a dobozba. Mély levegőt vettem, és elindultam, hogy a szobámba vigyem.
-Csak nem a Theáé lett volna? - szólt utánam
-De. - sóhajtottam nagyot
-Sajnálom. - mondta őszintén
A kalapot visszavittem a szobámba, majd az ágyra ülve kezeim közé vettem a dobozból, amit félre tettem. Ahogy nézegettem, arcomra mosoly ült ki. Eszembe jutottak a Theával töltött szebb pillanatok. Legfőképp a csókra gondolok, de az előtte eltöltött idő felülmúlhatatlan számomra. Vagy amikor például beosontam hozzá esténként és a frászt hoztam rá. 
Néhány emlék felidézése közben kicsit megfeledkeztem magamról és csak arra lettem figyelmes, hogy eldőlök az ágyon. Az oka Gemma volt, aki fojtogatóan ölelgetett. Később rá jöttem, hogy megtalálta a felsőt, amit neki vettem.
-Mondtam már mennyire szeretlek? De ezt nem kellett volna megvenned. - mondta boldogan
-Tudod, hogy úgy sem fogom visszavinni.
-Tudom, ezért nem próbálkozok meg vele. - nevetett - Oh, rosszkor jöttem? - nézte a kezemben heverő kalapot
-Nem, csak el akarom tenni. - nyúltam a dobozért
Beledobtam a kalapot, majd a földre helyeztem és a lábammal az ágy alá juttattam.
-Szerintem kezdjünk el hangolódni. - csattantam fel

Tíz óra és mi már megittunk két üveg pezsgőt, pedig alig egy órája érkezett meg mindenki. Gemma kicsattanó örömmel élvezte mindenki társaságát, ez pedig akkor is így lett volna, ha nem iszik. Nevettünk, beszélgettünk, néha pedig énekeltünk és táncolunk is. Tipikus buli hangulat, persze nem hányásig ittuk magunkat.
-Várunk valakit? - fordult felém Gemma
-Nem tudok róla. Miért? - kérdeztem értetlenkedve
-Úgy hallottam, mintha kopogtak volna. De lehet képzelődök. - vont vállat
-Azért megnézem.
Gemma valószínűleg rosszul hallotta, de nem halok bele, ha megteszem azt a néhány lépést az ajtóig és megbizonyosodok róla, hogy senki sem jött. Elvégre már itt van minden bandatag és barátnő, valamint Gemma is. Mást nem hívtunk, legalább is nem emlékszek rá. 
Kezem már kicsit fáradtan emeltem a kilincsre és nyitottam ki az ajtót. Arra számítottam, hogy azonnal be is zárhatom, de megmozdulni sem tudtam a boldogságtól, amikor megláttam az ajtóban álló személyt. A lábaim földbe gyökereztek, az arcomra pedig hatalmas mosoly csúszott.
-Szia. - köszönt kissé zavartan Thea