30.fejezet - Szilveszter (S02E05)

Sziasztok! Nagyon örültem, hogy ennyien írtatok az előző részhez és ismét sikerült túl lépni a 20 pipát. Emiatt is hoztam így a hét utolsó napján a második évad ötödik részét. Remélem ez is tetszeni fog és várni fogjátok a folytatást. Jó olvasást!:)

Thea*

-Minden rendben? - ült le mellém anya
-Persze. - válaszoltam késve
-Biztos itt akarod tölteni a szilveszteredet? Velem? Kicsim, én valószínűleg már úgy fogok aludni éjfélkor, mint annak a rendje. - nevetett
-Ha nem itt tölteném, akkor mégis hol? - fordultam felé - A környéken nem sok mindenkivel mennék el szívesen, buliba egyedül tudod, hogy nem megyek, szóval maradok. Tomnak is valószínűleg jobb dolga van, mint velem itthon ülni.
-De nem akarsz maradni, csak úgy érzed muszáj.
-Így is mondhatjuk. - vontam vállat
-Miért nem mész vissza Londonba?
-Kihez? - tettem fel egy költői kérdést
-Több, mint fél évvel ezelőtt kihez mentél? Senkihez, mégis találtál barátokat. Átverted őket, de elnézik neked. Nyerd vissza a bizalmukat és mutasd meg nekik, hogy nem adod fel könnyen. - biztatott
-Szóval elpaterolnál innen. - kötekedtem
-Tudod, hogy nem. - nevetett - Csak azt akarom, hogy boldog legyél. Ha viszont egy másik városban érzed magad jól, megpróbálok bele törődni.
-Köszönöm. - öleltem meg
Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy soha nem volt még ilyen jó a kapcsolatom anyával. Soha nem tudtunk két rendes szót váltani egymással, mert a végén mindig összevesztünk. Most viszont érett felnőttként gondolkozik és ez tetszik. Most először nem próbál meg irányítani és manipulálni.

-Szia. - üdvözöltem idegesen az ajtóban álló Harryt
-Szia. - szólalt meg hosszas némaság után - Kerülj beljebb. - állt félre
-Nem zavarok? - kérdeztem félve - Figyelj, ha nem láttok szívesen, megértem, de tudni szeretném, hogy nem okoz gondot, ha veletek ünneplek.
-Ne beszélj már hülyeségeket, gyere nyugodtan. - invitált beljebb
Átadtam neki az ajándékba hozott bort, amit a konyhába vitt, míg én megszabadultam a csizmámtól és a kabátomtól. Ezután előre engedve a nappaliba sétáltunk a többiekhez, ahol javában bulizott mindenki. Amint beléptünk, minden szem rám szegeződött. Niall tekintete még mindig szúrós volt, de nem szólt semmit. A többieken inkább csak meglepődöttséget láttam. A bandán kívül jelen volt még Eleanor és Perrie is, de a két új "jövevényt" még nem ismertem. Gondoltam az egyik biztos Harryvel van, a másik meg mondjuk Liammel, vagy Niallel.
-Sziasztok. - szólaltam meg végül remegő hangon
Őszintén szólva féltem és kezdtem kissé megbánni, hogy eljöttem. Niall hátra fordult, majd valamit az asztalra tett. Ezután határozott léptekkel felém sétált és ekkor úgy éreztem, jobban tenném, ha elrohannék. Viszont nem futamodok meg, szóval úgy döntöttem állom a sarat, bármit is vágjon a fejemhez, nem borulok ki. Legalábbis nem itt, mindenki előtt. Megállt előttem, majd valamit felém nyújtott. Ahogy lenéztem a kezére, egy pezsgős poharat tartott benne. Ekkor felpillantottam rá, majd halványan elmosolyodtam és átvettem a poharat. Töltött az italból, majd kicsit elengedtem magam és reméltem, hogy nem lesz semmi baj az éjszaka folyamán.
-Na látod, Niall is kezd megbékélni ezzel az egésszel. - súgta nekem Harry
Csak elmosolyodtam, őszintén örültem, hogy ez így van. Nem tudom pontosan, hogy ezek után hogyan állunk a srácokkal, de tudtam, hogy vissza fogok költözni ide. Ha nem is leszünk jóban, legalább tudom, hogy nem kívánnak a pokolra. Vagyis jobban mondva csak reménykedek benne.
-Gyere, ismerd meg a lányokat. - biccentett fejével Harry
Először a kicsit kedvtelenebbnek tűnő lányhoz sétáltunk, aki, mint kiderült, Liammel van.
-Szia, Sophie vagyok. - üdvözölt kedvesen
-Thea. - mutatkoztam be én is
Elbeszélgettünk egy kicsit és meg kell mondjam, nagyon szimpatikus lány. Aranyos és csinos, szerintem remekül illik Liamhez.
Ezután a másik, számomra még ismeretlen lányhoz vezetett Harry, aki épp a kanapén henyélt. Harry leült az egyik oldalára, én pedig elfoglaltam a másik oldalt. A lány belefeküdt Harry ölébe, aki a hajával kezdett el játszani.
-Ez a félőrült személyiség itt Gemma. - mutatta be Harry
-Lehet, hogy félőrült vagyok, de akkor is szeretsz. - öltött rá nyelvet
Kissé kellemetlenül éreztem magam, és szerettem volna minél kevesebb ideig zavarni a turbékolásukat.
-Thea Frewen. - mutatkoztam be én is
Ekkor Gemma feldőlt, majd hatalmas mosolyt szegezett felém.
-Azt hiszem megyek, iszok még egy kicsit. - állt fel sietősen
Értetlenkedve néztem utána, majd vállat vontam. Eközben Harry közelebb került hozzám, Gemma eddigi helyét elfoglalva.
-Komolyan mondom, néha nem akarom elhinni, hogy a nővérem. - nevetett
Szóval a nővére. Nézzetek bolondnak, de azt hittem kicsit több van köztünk, de ezt vélhetőleg csak amiatt volt, hogy Gemma már ivott egy keveset.
-Megbántad már, hogy eljöttél? - nevetett Harry
-Még nem. - mosolyodtam el
Felé fordultam, majd csillogó szemeibe pillantottam. Ekkor nagyot nyelt és hatalmas mosoly húzódott arcára. Közeledni kezdett felém, azonban Zayn levágódott közénk. Átkarolta mindkettőnk vállát, majd magához húzott.
-Én úúúúgy szeretlek titeket. - ölelgetett tovább
Kétlem, hogy tisztában lett volna vele, hol is van, vagy épp mit csinál, de szerintem mindenesetre vicces volt ez a szituáció. Kacagni kezdtem, amikor megjelent Perrie és elrángatta onnan Zaynt.
-Soha sem változik. - ült fel eredeti pozíciójába Harry
Én is ezt tettem, majd megittam az utolsó korty pezsgőt a poharamból. 
-Töltsek még? - kérdezte Harry
-Nem, dehogy. Ez is elég volt. - ellenkeztem
-Így nem fogsz lerészegedni. - bátorított
-Nem is akartam. Isten ments. 
-Igyál már velem egyet. - kérlelt
-Egyet. - mondtam ellent nem tűrő hangon
Bíztam benne, hogy ha egy pohárral megiszom, békén hagy. Attól a két kortytól még nem fogok berúgni.
Harry újra töltötte mindkettőnk poharát, majd koccintott velem. 

Harry*

Másra sem vágytam, mint az év utolsó napját Theával tölteni. Fogalmam sincs miért döntött úgy, hogy eljön, de nem is érdekel. A lényeg, hogy itt van. Igaz, őszintén szólva sokkal jobban örülnék neki, ha csak ketten lennénk, de ezzel is beérem. Arra számítottam, hogy ezt az évet is partner nélkül búcsúztatom, ehelyett viszont megjelent Thea. Legalább lesz kivel koccantanom. Gemma valószínűleg éjfélre a kanapén fog aludni és csak a tűzijátékra ébred majd fel.
-Nem lövünk fel egy tűzijátékot? - vetette fel az ötletet Louis
-Vett valaki? - lepődött meg Liam
-Kérdezném, ha nem készültem volna? - kérdezett vissza Louis
Felálltunk, majd mindannyian a kertbe sétáltunk. Louis látszólag már készült erre, hisz a tűzijáték már csak arra várt az udvar közepén, hogy valaki meggyújtsa. 
A hirtelen kirohanás miatt Theának nem volt alkalma felvennie a kabátját, vagy legalább a pulóverét. Karjait maga előtt fonta össze, miközben libabőrös karját fel-le simítással próbálta melegíteni. Mivel egyébként is pulóverben voltam, megszabadítottam magam tőle és a vállára terítettem. Felnézett rám, majd mindketten elmosolyodtunk.
Épp, hogy szólásra nyitotta volna ajkait, a tűzijáték megakadályozta benne. Egyrészt azért, mert nem sok mindent hallottam volna, másrészt pedig annyira megijedt, hogy majdnem el is sikította magát. Mindketten felnevettünk, majd kicsit jobban magára húzta a pulóveremet. Miután Louis "kirobbantgatta" magát, mindenki beszaladt a házba. Az előttem sétáló Thea egy ballépés következtében a földön kötött ki. Ezt a többiek nem vették észre, ugyanis beszélgettek és nevettek. Valószínűleg nekem sem tűnt volna fel, ha nem az orrom előtt történik. Elé sétáltam, majd kezet nyújtottam neki.
-Utálom a telet. - nevetett
-Ezzel nem vagy egyedül. - értettem vele egyet
Megragadta a kezem, de olyan erővel próbálta magát felhúzni, hogy végül én estem rá. Az érkezésem nem volt zökkenő mentes, ezt Thea hangos kiáltása is bizonyíthatja. Ahogy legurultam róla, mély levegőt vett és hangosan felnevetett.
-Feltételezem nem pehely súlyban boxolsz.
-Eltaláltad. - nevettem
Feltápászkodtam, és ismét felsegítettem volna őt is, de ehelyett nagyon nehezen, mégis segítség nélkül a lábaira tornázta magát. Még mindig nevetve csatlakoztunk a többiekhez, akiknek szinte fel sem tűnt, hogy lemaradtunk.

Thea*

Néhány perc múlva éjfél. Már mindenki a nappaliban sorakozik, koccintásra készen a TV előtt.
-Azt hiszem csatlakoznunk kéne. - sóhajtott nagyot Harry
-Kellene. - nevettem - Lusta vagyok felállni, sok volt a pezsgő.
-Alkoholista. - forgatta a szemét
-Ezt pont te mondod?
-Miért? - emelkedtek szemöldökei az égbe
-Ez hanyadik pohár? - biccentettem a poharára - Vagy inkább üveg.
-Nagyon vicces. - nevetett - Na menjünk.
Felállt, majd épp, amikor én is megpróbáltam volna követni a mozdulatsorát, elém állt és kezet nyújtott. Elfogadtam hát és megengedtem neki, hogy felsegítsen. Ahogy keze megragadta az enyémet, végig futott rajtam a hideg.
Miután mi is megálltunk a többiek mellett, Gemma kissé nekem jött.
-Ne haragudj. - kért elnézést
-Túl élem, de jól vagy? - kérdeztem aggódva
-Persze, csak megbotlottam a szőnyegben.
-Még csak most nézem milyen jó felsőd van. - mondtam elismerően
-Köszi. - húzta ki magát - A drága öcsémtől kaptam. Van ízlése kalapok terén is. - kacsintott
-Azt hiszem eleget ittál. - vette ki a poharat a kezéből Harry
-Ez mit jelentsen? - néztem hol Gemmára, hol Harryre
Harry az asztalra helyezte a saját és Gemma poharát is. Ezután visszajött hozzánk, majd kissé szúrós tekintettel nézett Gemmára, aztán sokkal kedvesebben rám pillantott.
-Gyere, mutatok valamit. - fordult meg
Megragadta a kezem, majd felvezetett az emeltre. A séta közben ujjaink összefonódtak, ez pedig csak azután tűnt fel, hogy felértünk. Ahogy besétáltunk a szobájába, leguggolt az ágy mellett, majd kihúzott alóla egy dobozt. Felegyenesedett, majd elém sétált. Átnyújtotta a dobozt, amit én elég értetlenül vettem a kezeim közé.
-Boldog utó Karácsonyt. - fűzte hozzá
-Ez komoly? -döbbentem le - Te vettél nekem valamit? Megőrültél?
-Nyisd már ki. - mondta izgatottan
Nagyot sóhajtottam, majd leemeltem a doboz fedelét és bele pillantottam. Arcomra hatalmas mosoly húzódott, amikor megláttam benne a kalapot. Kiemeltem, ezután pedig Harry kivette a kezeimből, míg a közelemben álló asztalra helyeztem a dobozt.
-Tíz, kilenc, nyolc.. - szűrődött fel a nappaliból a többiek hangja
Ahogy visszaléptem Harry elé, ő szorosan magához húzott, majd lassan a fejemre helyezte a kalapot. Ezután gyönyörű, zöld íriszeibe pillantottam, amik úgy csillogtak, mint még soha. Hatalmas mosolyától én sem tudtam rossz kedvű lenni és valamiért a közelsége sem zavart.
-Öt, négy, három ..
Ekkor Harry mindkét kezét a derekamra emelte, majd megszüntette azt a néhány levegővételnyi távolságot köztünk és olyan közel húzott magához, hogy testünk minden apró porcikája egymáséhoz ért. Ahogy a többiek az utolsó két számot is elkiáltották, Harry hosszú csókkal zárta le a régi és nyitotta meg az új évet.