32.fejezet - Bébiszitterkedés (S02E07)

Sikeresen elintéztem magam a tegnapi tesi óra keretén belül, tehát a gyönyörű fekvőgipszemmel fogok bolondok házába kerülni, mert megőrülök, hogy semmit nem tudok csinálni.:DD Annyiban jó csak, hogy kicsit van időm írni. Ezért is hoztam nektek már ma este ezt a fejezetet. Tényleg nagyon boldoggá tennétek, ha többen kommentelnétek. Örülök, hogy legalább a pipát használják, akik mégsem fejtik ki a véleményüket. Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. Jó olvasást!:)

Thea*

-Menjünk. - mondtam széles mosollyal
Ötletem nem volt, hogy Harry mit tervezhetett mára, főleg nem így a késői órákban, január közepén. Olyan házhoz vezetett, amit eddig még soha sem láttam. Kezdtem kicsit megijedni, de kivártam, míg kapok valami apró jelet arról, hogy mégis mit tervez.
-Megjöttünk! - kiáltott a semmibe, miután bezárta az ajtót
Mire megszabadultunk a lábbelinktől, egy fiatal pár lépdelt le a lépcsőn. Előttük egy kislány úgy rohant, mint akit ágyúból lőttek ki. Ahogy Harry lehajolt és ölbe vette őt, azonnal felismertem Lux nevetését.
-Lou, Tom, ő itt Thea. A barátnőm. - mutatott be büszkén
Én legalábbis arra következtettem abból, hogy kihúzta magát és hatalmas mosollyal karolta át a derekam.
-Theodora Frewen. - mutatkoztam be
Mindketten megöleltek, számomra pedig ez a közvetlenség kicsit még mindig furcsa volt. Newcastleben soha nem volt ennyire senki, csak azok, akiket már régebb óta ismertem. Végül is majdcsak hozzá szokok egyszer.
-Kaja a hűtőben, Lux nemrég evett. Érezzétek otthon és szolgáljátok ki magatokat. Mondjuk ez inkább neked szólt, Thea. Harry akkor is ezt teszi, ha nem mondom neki. - nevetett Lou - Reggel jövünk, te pedig ne rosszalkodj. - nézett komolyan Luxra
Mindketten elbúcsúztak a kicsitől, magunkra hagyva minket vele. Még mindig nem voltam teljesen tisztában a történtekkel. Bevonultunk a nappaliba és kissé félve ültem le, a gondolkozásom lelassított.
-Mit csinálunk itt? - szólaltam meg nehezen
-Azt hittem egyértelmű.
-Hát nem mondhatnám.
-Lou és Tom már régóta el akarnak menni kettesben valahová, de sosincs idejük. Ha mégis van, akkor nincs, aki vigyázzon erre a kis ördögre. - ölelgette Luxot - Én pedig felajánlottam, hogy elvállaljuk.
-És meg sem kérdeztél? - vontam kérdőre
-Azt hittem örülni fogsz, hogy babázhatsz. - keresett kibúvót - Terveztél valamit estére? Menj akkor nyugodtan, majd én el leszek vele.
-Nem azért mondtam, ne haragudj, csak legalább arról megbizonyosodhattál volna, hogy szabad az estém.
-Nem úgy volt, hogy együtt töltjük? Ha tudom, hogy mit fogsz csinálni, minek kérdezzem? - értetlenkedett
-Nem, nem így volt. Úgy terveztük, hogy átjössz néhány órára és haza mész. - javítottam ki
-Hozd le a játékaidat, Lux. - küldte fel az ölében ülő kislányt
Ő szó nélkül lepattant Harry öléből, majd felment. Ezután felém fordult, majd kérdő arckifejezéssel arra várt, hogy folytassam.
-Nem akarok sietni. Figyelj, tényleg örülök, hogy együtt vagyunk, de szeretném, ha lassan haladnánk. Nem akarom, hogy rám unj. - sóhajtottam nagyot
-Ne legyél már ilyen buta. - mosolyodott el - Hogy tudnék rád unni? Én sem szeretnék elsietni semmit, de nem akarom, hogy táblázatként kezeljük a kapcsolatunk minden egyes szakaszát. Csak legyünk együtt és élvezzük egymás társaságát. Majd minden megtörténik, amikor meg kell. Rendben?
Monológja alatt a körmömet piszkáltam, de nem engedte, hogy sokáig elidőzzön tekintetem. Államnál fogva felemelte a fejem, majd a szemembe nézett. Tekintete mosolygásra késztetett, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra.
-Azt hittem játszani fogunk. - hallottuk meg Lux csalódott hangját
Mindketten felnevettünk, majd elhúzódtunk egymástól. Harry felültette az apró szőkeséget közénk, majd segített neki feltenni a játékait is.

Órákon át játszottunk, képzelhetitek, Lux mennyire lefárasztott minket. Minden egyes percét élveztem, azt be kell valljam. Nem volt elég, hogy Harryvel töltöttem az időt, de Lux is velünk volt, így annak ellenére, hogy kicsit nehezen indult, remekül végződött. Harrynek szó szerint ölben kellett felvinnie Luxot a szobájába, mert nem akart aludni. Ha viszont megengedi neki, hogy fent maradjon, állítása szerint Lou leszedi a fejét. Megvártam a kanapén, majd nagyokat sóhajtozva levetette magát mellém.
Ekkor a combomra tévedő kezét lefejtettem magamról és az ölébe feküdtem. Lenézett rám, majd a hajamat kezdte el piszkálni egyik kezével. Hasamon pihenő szabad kezét összekulcsoltam az enyémmel és csak szavak nélkül meredtünk egymásra. Ezt nagyon sokszor csináljuk és elég hosszú ideig.
-Haragszol? - kérdezte bűnbánóan
-Nem. - ráztam meg a fejem
-Befonhatom a hajad? - csavargatta ujjai közt
-Tudsz fonni? - kérdeztem félve
-Majd kiderül. - vont vállat
Nevetve feldőltem, majd az újdonsült fodrászom utasítására a kanapénak dőlve a földre ültem. Azt hiszem figyelemre méltóan tűrtem az egyébként néhány perces mozdulatsorokat, ami neki minimum negyed óráig tartott.
-Nem merem megnézni. - nevettem
Megfordultam, hogy Harry megnézhesse a remekművét másik irányból is.
-Akkor lefotózom és megnézed, ha készen állsz rá. - nevetett
-Rendben. - sóhajtottam nagyot
-Én csak vicceltem.
-De én nem, csináld. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Annyira nem is gáz. - mondta nem túl őszintén
Felnevettem, majd arcom kezeimbe temettem. Harry előröl és hátulról is megörökítette a mesteri hajzuhatagomat. Ezután ledobta a mobilját az asztalra én pedig újra a kanapéra ültem. Pontosabban Harry ölébe, hogy szétbonthassa a hajam. A vége felé eléggé meghúzta, én pedig azonnal a sajgó helyre kaptam.
-Ne haragudj. - kért elnézést - Ez nem volt szándékos.
Kezeivel a karom simogatta, miközben a vállamra adott néhány puszit. Nem szóltam semmit, csak miután kicsit megigazítottam a hajam, leültem a karfának támaszkodva. Lábaim az ölébe nyújtottam, miközben a hajgumimmal játszadoztam.
-Mi a baj? - simogatta a lábam
-Semmi. - mosolyodtam el
Harry egy hirtelen mozdulattal rámarkolt mindkét bokámra, majd maga felé húzott. Elterültem a kanapén, ő pedig lehajolt hozzám és megcsókolt. Szó szerint bele nevettem a szájába, emiatt kellett abba hagynunk, de még ezután sem tudtam leállni.
-Mi van? - értetlenkedett
-Nem tudom. - nevettem tovább - Szerintem kezdek álmos lenni.
-Menjünk fel aludni?
-Jó lenne. - mondtam még mindig nevetve
-Ez mikor fog elmúlni?
-Gőzöm sincs. - mondtam meg-meg akadozva
A nevetéstől alig bírtam lábra állni. Még mindig nem tudom, hogy jutottam fel a lépcsőn, de már csak azt vettem észre, hogy az ágyban fekszem. Kezdtem lenyugodni, a könnyes szemeimet törölgetve néztem körbe a szobában. Harryt kerestem, de nem találtam sehol. Épp, hogy szólásra nyitottam volna ajkaim, az ágy másik vége besüppedt. Odafordultam, majd megláttam, akit kerestem. Ledőltem, majd ő is így tett. Kezét oldalamra vezette, majd egy puszit nyomott az orromra.
-Jó éjszakát.
-Neked is. - mondtam széles mosollyal

Reggel elég kómásan keltem, feldőltem, de a szemeim még csukva voltak. Néhány ásítás után kinyitottam őket és körbe néztem, de üres volt. Kissé megijedtem, majd bizonytalan lábaimra álltam és lementem. Ekkor megláttam a legaranyosabb dolgot a konyhában. Harry, Luxxal az ölében palacsintát sütött. Önkénytelenül elmosolyodtam és megálltam az ajtófélfának támaszkodva, karba tett kézzel. Harry akkor vett észre, amikor a kész palacsintákat az asztalhoz vitte.
-Jó reggelt. - mondta széles mosollyal
-Nektek is. Ilyen korán kelők vagytok?
Míg Harry előkészülgetett, átvettem tőle Luxot. Ugyanúgy, ahogy Harryt, engem is megölelt és a vállamra hajolt. Néhányszor megsimogattam a hátát, majd adtam egy puszit a kezére.
-Te alszol sokáig. - kötekedett Harry - Mellesleg elmúlt már a rohamod?
-Igen, el. - nevettem
Megreggeliztünk, de mivel Lou és Tom még nem érkeztek meg, úgy döntöttünk filmezünk. Pontosabban Lux döntötte el, szóval nem filmet néztünk, hanem mesét. A kedvencét kellett néznünk, a Hófehérke és a hét törpét, mert szerinte olyan aranyosak benne. Harry elindította a mesét, én pedig csak imádkoztam, hogy a szülei minél előbb megérkezzenek.
Közel a felénél tarthattunk már, amikor nesz ütötte meg a fülem. Szerencsénkre haza jött Lou és Tom. Lux, mintha mi ott sem lettünk volna, leugrott a kanapéról, majd feléjük rohant. Azonnal az anyja ölébe vetette magát, aki körbe ölelgette.
-Akkor mi nem zavarunk tovább, hívjatok, ha kellenénk. - mondta sietősen Harry
-Hova rohantok? Legalább reggelizzetek meg. - fakadt ki Tom
-Már megvolt. - nevetett Harry - Nekem egyébként is dolgom van, úgyhogy sziasztok.
Elköszöntünk mindenkitől, majd ismét kéz a kézben elindultunk. Csak szótlanul lépdeltünk egymás mellett a csúszós járdán, amikor hirtelen felszólaltam.
-Mi dolgod van?
Nem akartam megkérdezni. Tudtam, hogy nincs hozzá túl sok közöm, de érdekelt. Ha nem akarja elmondani, megértem és nem is zaklatom miatta. Nem akartam tapadós lenni, hogy azt higgye minden lépéséről beszámolót szeretnék.
-Interjúnk van egy rádiónál, nem mondtam? - lepődött meg
-Nem. - ráztam meg a fejem
-Pedig úgy emlékeztem, hogy szóltam. Mindegy. - vont vállat - Délutánra viszont ne tervezz semmit.
-Miért? - hökkentem meg
-Mert én már terveztem.
-Mit? - hitetlenkedtem
-Majd meglátod. - mondta széles mosollyal
-Azt hiszem ebből nem sok jó fog kisülni. - nevettem
-Ne vegyél rá mérget.
-Gemmának elmondtad részletesen ezt az egészet? - kérdeztem kicsit komorabban
-Mit? - ráncolta össze szemöldökét - Ja, hogy azt. Neki igen, de anyának még nem. Úgy volt, hogy karácsonykor elmondom neki, de nem tudtam. Majd, ha legközelebb megyek.
Erre a kijelentésére hatalmasat sóhajtottam. Féltem, hogy mit fog gondolni rólam.
-Nyugi, nem lesz semmi gond. - nyomott puszit az arcomra
-Úgy legyen.
-Ha én mondom el neki, elnézőbb lesz. Csak mi tudjuk, hogy pontosan hogy történt ez az egész. Gemmának csak nagy vonalakban meséltem el, még a buli előtt. Anya biztos kiakadna, ha ő mesélné el.
-De, ha nem fog kedvelni? - kérdeztem kétségbeesetten
-Hidd el nekem, hogy fog. - mondta magabiztosan - Legközelebb jössz velem és ketten elmeséljük, hogy kijavíthass, ha valamit nem úgy mondok, ahogy te szeretnéd.
Csak aprót bólintottam, nem voltam biztos benne, hogy ez jó öltet. Sem az, hogy máris bemutasson az anyjának, sem az, hogy én is jelen legyek, amikor elmeséli neki, hogy átvertem Harryt.

Gemma* 

Harry a kis öcsém, én pedig mindig mindent megteszek annak érdekében, hogy vigyázzak rá. Eleinte tartottam tőle, hogy Thea átverte és együtt vannak, de nagyon remélem, hogy nem lesz semmi, amivel megbántaná őt. Ha ez mégis megtörténne, Thea jobban jár, ha nem találom meg.
-Milyen volt a szilveszter? - kérdezte szemöldök húzogatással anya
-Kiütöttem magam rendesen. - vetődtem le a kanapéra
-Meg sem lepődök. - forgatott szemet - Remélem nem csináltál semmi hülyeséget.
-Nem, dehogy. Harry viszont igen.
-Mi? - rémült meg - Mit csinált?
-Van egy lány, Emily.
-Mesélt már róla. - mosolyodott el
-Kiderült, hogy nem is Emilynek hívják, hanem Theodorának. - próbáltam röviden, mégis érthetően összefoglalni
-Mi? - kérdezett vissza ismét
-Ez még nem a meglepő rész. Akkor fogsz ledöbbenni igazán, ha meghallod, hogy már egy hete együtt vannak.
-Tessék? - kérdezte anya hisztérikusan