31.fejezet - Együtt (S02E06)

Sziasztooook! Meghoztam a második évad újabb részét. Kicsit szomorú voltam, hogy összesen hat komment gyűlt össze, de már nem izgat. Olvashatjátok az újabb fejezetet, amihez remélem már többen fogtok írni. Ne felejtsetek el pipálni és feliratkozni, ha esetleg még nem tettétek volna meg. Jó olvasást!:)

Harry*

-Ne haragudj. - kértem elnézést ajkaink elválását követően
-Oka volt annak, hogy idejöttem ma este. - mosolyodott el
Rá emeltem csillogó szemeim, majd önkénytelenül hatalmas vigyor csúszott az arcomra. Csípőjére téve kezeimet, közelebb húztam magamhoz, majd újra megcsókoltam. Ebbe ezúttal akaratom ellenére belemosolyodtam. Kezeit nyakam körül fonta össze és néha a hajamba túrt vékony ujjaival. Levegő hiányában elváltunk, homlokom pedig az övének támasztottam. Néhány percig így meredtünk egymás tekintetében elveszve. Perrie zavart meg minket, amikor felcipelte a részeg jegyesét a legközelebb eső szobába, tehát az enyémbe.
-Ne haragudjatok, nem akartam zavarni. - mentegetőzött - De komolyan már a lépcsőnél hagytam volna legszívesebben. - célzott Zaynre
Csak felnevettünk, majd segítettünk neki az ágyra fektetni Zaynt. Ezután Perrie kicsit kellemetlenül érezte magát, hiába nem vallotta be. Minél előbb el akart menni, hogy kettesben maradjunk. Mivel nem akartam, hogy Zayn megzavarjon minket, átmentünk az ő szobájába. Szerettem volna tisztázni ezt az egészet, de nem tudtam, hogy kezdjem. Fogalmam sem volt, mit kérdezzek, vagy mondjak.
-Szóval akkor most hogy állunk? - kérdeztem félve
-Ez nem volt elég egyértelmű? - lepődött meg Thea
-Nálad? Nálad soha semmi nem elég egyértelmű. - nevettem
Csak közelebb lépett hozzám, majd lábujjhegyre emelkedett, hogy egy magasak legyünk. Megcsókolt, amitől a hasamban repkedő pillangók valóságos ragadozómadarakká váltak. Nem tudtam elhinni, hogy Thea végre az enyém. Ahogy teltek az óráknak tűnő percek, ismét megzavartak minket. Ezúttal Gemma rontott ránk, kezében a pezsgős poharával, ami ismét csak tele volt.
-Végre. - fakadt ki - Gyerekek! Harry és Thea együtt vannak! - kiáltott le a többieknek
-Ez komoly? - motyogtam Thea ajkai közt
Elhúzódott tőlem, és szemtanúi voltunk, ahogy csordát imitálva a többiek felrohannak hozzánk. Mindenki meglepődve állt az ajtóban, Thea pedig nem tudta mire vélni ezt az egészet. Én sem tudtam, hogy  nevessek, vagy sírjak-e. Ehelyett mindenkit kizavartam és leültem az ágyra. Thea mellém ült, majd rám emelte kíváncsi tekintetét.
-Mi a baj? - kérdezte aggódva
-Csak nem tudom felfogni, hogy a barátnőm vagy. - mosolyodtam el
Összekulcsolta kezét a combomon pihenő ujjaimmal, majd a vállamra hajtotta fejét. Ez az érzés hihetetlen volt. A nő, akire már olyan régóta vágyom, velem van. Ajkaimhoz emeltem összefonódott kezünket, majd egy apró csókkal hintettem be puha kézfejét.

Thea*

El sem hiszem, hogy tényleg Harry barátnője vagyok. Okkal jöttem ide, de féltem bevallani neki az érzéseimet. Nem tudtam csak elé állni és elmondani. Viszont örülök, hogy ez az egész így alakult.
-Azt hiszem én haza megyek. - sóhajtottam nagyot
Még mindig Harry vállára dőlve pihentem. Nem tudtam és nem is akartam felállni. Ez a fáradtságnak is köszönhető és annak, hogy nem akartam ott hagyni Harryt. Nem hittem, hogy egyszer fogok majd így érezni iránta, de megtörtént.
-Haza viszlek. - ajánlotta fel
-Nem kell, rám fér egy kis levegő. - hálálkodtam
-Akkor meg haza kísérlek.
Ezzel nem akartam vitába szállni már rögtön az első együtt töltött órában. Próbáltam engedni egy kicsit. Hagytam, hogy érezze, tényleg szükségem van rá és arra, hogy vigyázzon rám. Lesétáltunk a többiekhez, akik már kicsit csendesebben foglalták el a kanapét. Még mindenki iszogatott, ezen meg sem lepődtem. Ahogy lesétáltunk, a sugdolózás abbamaradt és mindenki ránk nézett.
-Jézusom. - suttogtam Harrynek - Csak engem ijesztenek meg?
Felnevetett, de én még mindig furcsán éreztem magam.
-Majd jövök, haza kísérem Theát. - közölte a többiekkel
-Lehet egy kérdésem? - szólt utánunk Niall
Mindketten visszafordultunk és arra vártunk, hogy Niall megkérdezze, amire kíváncsi. Sejtettem mi lesz az, de inkább kivártam, ezzel pedig minden bizonnyal Harry is így volt.
-Ti most akkor.. - hagyta félbe a mondatot, miközben hol rám, hol Harryre mutatott
-Igen. - bólintott nagyot Harry
Niall mosolya nem volt túl őszinte, amit megértek. Feltételezem a buli elején is csak azért fogadott így, mert fontosabbnak tartja Harry barátságát. Én ezt nagyra becsülöm és örülök, hogy próbálkozik. Akárcsak ő, én is arra törekszek, hogy ezt az egészet elfeledtessem velük és megmutassam, hogy ki is vagyok valójában. Csak azt remélem, hogy ez nem fog rosszul elsülni.
Felöltöztem, majd miután a csizmámat is felhúztam, kiléptem magam mögött Harryvel. Ahogy bezárta maga után az ajtót és mellém lépett, ujjainkat összefonta. Mindkettőnkön kesztyű volt, de az érzés, hogy kéz a kézben sétálunk, még így is felemelő volt. A telefonom rezegni kezdett, én pedig ijedten kaptam utána.
-Mi történt? - rémült meg Harry, ahogy elrántottam a kezem
-Semmi, csak kaptam egy üzenetet és megijedtem.
Előhalásztam a telefonom, majd megnyitottam az anyától érkező sms-t.
'Boldog új évet, kicsim! Remélem jól szórakoztok, Tom üdvözöl!'
-Csak anyám. - sóhajtottam nagyot
-Üdvözlöm. - mosolyodott el
'Nektek is. Én is üdvözlöm Tomot, Harry pedig téged.' - állt az általam bepötyögött sorokban.
Hamarosan haza értem, az ajtóban állva pedig Harry felé fordultam. A lépcső első fokán állva majdhogynem egy magas voltam vele, így könnyen búcsúpuszit adhattam neki.
-Jó éjszakát. - mosolyodtam el, majd egy csókot nyomtam ajkaira
-Neked is. - mondta széles mosollyal, majd hosszan megölelt

Nehezen keltem, pedig már majdnem fél kettő volt. Álmosan csoszogtam le a konyhába, hogy reggelizzek, de megmozdulni is alig volt erőm. Azt hiszem még most sem tudatosult bennem teljesen, hogy Harry barátnője vagyok. Ennek köszönhetően, amikor felidéztem a tegnap estét megcsipkedtem magam, hogy biztos nem álmodom-e. De nem, szerencsére. Lassan kezdtem magamhoz térni és eközben kaptam egy üzenetet. Azt hittem anya az, de nem volt csak telefonszám kiírva. Ebből rájöttem, hogy Harry az és még mielőtt elolvastam volna az sms-t, elmentettem a névjegyzékben. Így már nem Idegenként virított a kijelzőmön, hanem Haroldként. Nincs odáig érte, amikor így hívom, épp ezért.
'Remélem ébren vagy már és nem én keltettelek. Még ma reggel nem akartam elhinni, hogy a barátnőm vagy, ezért megkérdeztem Gemmát, aki természetesen annyit ivott, hogy semmire sem emlékszik. De lényegtelen, mert tudom, hogy igaz. Remélem jól aludtál és hamarosan találkozunk.'
Kicsit felnevettem Gemmán, hisz tényleg, szinte mindig volt a kezében pohár. Zaynre is nagyon kíváncsi lennék egyébként, ő is elég szépen festhet.
'Nem, nem keltettél fel. Én sem voltam benne biztos, de már száz százalékosan elhiszem. Ha van időd, gyere át, én takarítgatok, elkél egy kis segítség.'
Még furcsa volt Harrynek a barátnőjeként visszaírni, de azt hiszem elég hamar meg fogom szokni. Felmentem, hogy rendbe szedjem magam, majd neki kezdtem a konyhát kitakarítani, a nappalit majd Harryvel, mivel még a fa is leszedésre vár, tekintve, hogy itthon sem voltam.
Az utolsó tányérokat öblítettem el, amikor hirtelen egy kéz ölelt át hátulról. Arcomra széles mosoly húzódott. Csak fejemmel fordultam a vállamon pihenő Harryhez, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Nem fogok mosogatni. - kötötte ki
-Már végeztem vele. - tettem az utolsó tányért is a helyére
Ezután megfordultam, majd kezeimet Harry nyaka körül kulcsoltam össze. Hosszú csókot nyomott ajkaimra, miközben a derekamnál fogva kicsit megemelt a földről. Ezzel csak azt imitálta, hogy a fellegekben jártam, ha vele voltam. Az, hogy elutaztam és körülbelül két hétig nem láttam, csak felnyitotta a szemem. Hiányzott, míg Newcastleben voltam és nem telt el úgy óra, hogy ne gondoltam volna rá.
-Szóval miben kell segíteni? - érdeklődött kíváncsian
-Először le kéne szedni a fát.
-Azt szeretem. - mondta széles mosollyal
Átvonultunk a nappaliba, hogy neki kezdhessünk. Leguggoltam, hogy alulról kezdhessem, Harry pedig csak a szaloncukroktól szabadította meg a fát.
-Nem ebben egyeztünk meg. - nevettem fel
-Nálam ilyen egy karácsonyfa leszedés.
-De most nálam vagy. Szóval lépj el a fától és tedd le a cukrot. - formáztam "fegyvert" a kezemből
Harry a levegőbe emelte kezeit védekezésképp, majd a földre ejtette a szaloncukrokat. Felálltam, majd közelíteni kezdtem felé.
-Most komolyan, kellett ez neked? - kérdeztem komolyan - Szeretnél rács mögé kerülni?
Harry hangosan felnevetett, míg  én továbbra is rezzenéstelen arccal néztem őt, de már éreztem, hogy nem bírom sokáig. Határozott lépésekkel megindult felém. Megfogta mindkét csuklóm, kezeimet a levegőbe emelte, majd egy gyors mozdulattal megfordított. Magához húzott, majd szorosan megölelt. Kezei a hasam előtt fonódtak össze, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Ezúttal nem viszem be az őrsre, de legközelebb nem ússza meg ilyen könnyen. - mondtam komolyan
Nem kellett sok, már én is felnevettem Harryvel. Mire végeztünk a fa lemeztelenítésével, kellően elfáradtunk. Harry levetette magát a kanapéra, mint aki meghalni készül.
-Ennyire elfáradtál? - nevettem
Válaszként csak bólintott egy aprót, úgy tűnik még beszélni sem volt ereje. Kinevettem, ő pedig még jobban elterült a kanapén, egy ujjnyi szabad helyet sem hagyva nekem.
-Komolyan úgy ülsz ott, mintha tiéd lenne a világ minden kincse.
Nem hülyeségből mondtam. Feje a karfán pihent, egyik keze és lába a háttámlára volt hetykén "feldobva" míg a másik két végtagja lelógott a földről. Erre a kijelentésemre felült, majd óvatosan az ölébe húzott. Hátulról karolt át, én pedig a combomon pihenő ujjaival játszottam.
-Te itt vagy velem, nem igaz? - szólalt meg teljes komolysággal - Nekem ez többet ér a világ minden kincsénél.
Ekkor arcomra akkora mosoly csúszott, mint még soha. Féloldalasan felé fordultam, lábaimat a kanapéra emelve. Arcát kezeim közé fogtam, majd hosszan megcsókoltam.
-Csodálkozol, hogy nem kell egy fillér sem, amikor ilyeneket csinálsz? - nevetett Harry, amikor elváltak ajkaink
Nem hittem, hogy ennyire boldog leszek vele, de az voltam. Ez az első alkalom, hogy úgy érzem tényleg minden rendben van azóta, hogy apa meghalt.
-Megyek, leviszem a dobozt a pincébe. Jövök mindjárt. - adtam puszit ajkaira
Nem szólt semmit, csak elfeküdt a kanapén ismét, mikor felálltam. Nem tartott sokáig levinnem azt az egy dobozt, de elég érdekes látvány fogadott, amikor visszaértem. Harry összeráncolt szemöldökkel ült a kanapén, kezében a telefonommal.
-Mit csinálsz? - ültem le mellé
Fejem vállára hajtottam és csak ekkor láttam meg, hogy az üzeneteimet olvasgatja.
-Csörgött a telefonod, én meg felvettem. - magyarázkodott
-Azért vagy az üzenetekben?
Félreértés ne essék, én nem haragudtam rá, mert semmi olyan nem volt benne, amit titkolnék. A legtöbb üzenetem tőle jött, a többi pedig anyától. Épp szólásra nyitottam volna ajkaimat, hogy megkérdezzem ki hívott, de megelőzött.
-Ki az a Tom? - vont kérdőre
-Ő keresett? - döbbentem le
-Igen. - fordult felém kérdőn
-Ő egy nagyon régi barátom, aki sokat segített nekem. - sóhajtottam nagyot
Nem néztem a szemébe, hisz hazudtam neki. Tom nem csak egy barát volt, hanem életem egyik legszebb időszaka. Ennek viszont vége, ugyanis Harryvel vagyok és ezt nem akartam régi dolgokkal felbolygatni. Nekem és Tomnak már nagyon rég vége és nem is kezdeném vele újra.
-Ő volt ott, amikor elmentem hozzád?
Válaszként csak aprót bólintottam, majd Harry hatalmas levegővételére figyeltem fel. Ahogy ráemeltem tekintetem, láttam, hogy szemei valósággal szikrákat szórnak. Ajkait beszippantva gondolkozott, ez a látvány viszont nem tetszett. Nem akartam ilyennek látni, főleg, hogy ez most miattam van.
-Nekem nem csak egy barátnak tűnt. - nyögte ki végül
-Ezt miből gondolod? - kérdeztem kissé rémülten
Aggódtam, hogy anya talán elmondott neki valamit. Hisz kinézem belőle, hogy amikor Harry rákérdezett, hogy hol vagyok, bejelentett neki, hogy elmentem az exemmel valahová. De most, hogy jobban belegondolok, ez így nem történhetett meg. Anya nem láthatta őt, hisz be sem engedtem csak azután, hogy haza mentünk.
-Az a búcsú puszi nem tetszett. - jelentette ki
-Milyen búcsúpuszi? - értetlenkedtem
-Mielőtt elment. Amikor bejöttetek a nappaliba akkor sem úgy tűnt, hogy be akartál jönni.
-Igazad van, nem akartam bemenni. Azért, mert féltem, hogy talán közölni akarod velem, hogy soha többé nem akarsz látni. Tom szó szerint betolt a nappaliba, hogy beszéljek veled. Az pedig nem búcsúpuszi volt, csak odasúgta, hogy majd később beszélünk. Valószínűleg ezért hívott.
Harry nem szólt semmit. Megint ugyanaz a szótlanság és dühös tekintet. Ismét nem tudtam mit csináljak, ez az őrületbe tudott kergetni. Azt hittem már végeztem a titkokkal és csak az az egy maradt, amit soha senkinek nem fogok elárulni. Az az egy, ami a legrosszabb mind közül. Erre tessék, itt van még egy.
Szótlanságát már nem bírtam. Lassan elhúztam kezei közül a mobilom, majd féloldalasan az ölébe ültem. Homlokon pusziltam, ő pedig ekkor emelte rám tekintetét. Átölelt, majd megcsókolt.
-Most már bízol bennem?
-Benned eddig is bíztam. Benne nem bízok. - mondta még mindig enyhén dühös hangon
-De bízhatsz. Harry, több száz kilométerre van tőlünk, nekem pedig itt vagy te. Gondolod, hogy másra vágyom? - fogtam kérdőre - Egyébként is, ha szét akarna választani minket, biztatott volna arra, hogy beszéljek veled?
Elmosolyodott, majd megölelt. Szerettem a védelmet nyújtó karjai közt lenni, mert ilyenkor úgy éreztem, hogy semmi nem ronthatja el a kedvem. Érdekes, hogy a srác, akit hónapokon keresztül visszautasítottam, most a barátom.

Harryvel már több, mint egy hete alkotunk egy párt. Gemma néhány órája utazott vissza, most Harryt várom, hogy együtt töltsük a délutánt. Az utóbbi napokban nem sokat találkoztunk, mert szerettem volna, ha a nővérével van, hisz ki tudja, hogy mikor láthatja újra. Az erőltetésem ellenére is legalább egy-két órára minden nap eljött, amit ugyan én sem bánok. Nem tudom, hogy mit fogunk csinálni, de teljesen lényegtelen, míg vele vagyok. Felőlem filmezhetünk, vagy társasozhatunk is.
Ahogy dudorászva ültem a kanapén, valaki befogta a szemem. Elmosolyodtam, hisz tudtam, hogy Harry az.
-Ki vagyok? - kérdezte mélyebb hangon
-Nem tudom. - mondtam kétségbeesetten - Segíts.
-Valaki, aki számára te vagy a legfontosabb.
-Anya? - szólaltam meg kis gondolkozás után
Harry felnevetett, majd a háttámlára támaszkodva lehajolt elém. Fejjel lefelé üdvözölt egy csókkal, ezután pedig hátradöntöttem a fejem és rá emeltem tekintetem.
-Mehetünk? - kérdezte izgatottan
-Hova? - értetlenkedtem
-Van egy kis meglepetésem.
-Meglepetés?
-Pontosan.
Elmosolyodtam, majd a pólójába markoltam. Lehúztam magamhoz, majd egy hosszú puszit nyomtam ajkaira.
-Szóval ez egy igen?
-Menjünk. - mondtam széles mosollyal