33.fejezet - Esések és búcsúzás (S02E08)

Sziasztok. Gondolom feltűnt, hogy több, mint egy hete nem volt új rész. Nos, ennek két oka is van. Az egyik az, hogy elég kevesen írtatok, a másik pedig az, hogy még nem volt teljesen kész ez a fejezet. Mindenesetre remélem, hogy ehhez majd többen kommenteltek. Jó olvasást!

Thea*

A délelőtt nagy részét takarítással és némi főzéssel töltöttem. Harry nemrég üzent, hogy végeztek, szóval öltözzek fel jó melegen és várjam meg. Kérésének eleget téve a pólómra felvettem egy kötött pulóvert és egy cipzárosat is. A farmerom alatt egy fekete, meleget biztosító cicanadrág kapott helyet, és természetesen a sapka, a sál és a kesztyű sem maradhatott el. Mivel nem volt hajlandó elárulni, hova megyünk, nem tudtam, hogy hogyan is öltözzek. Mindenesetre inkább a kényelemre törekedtem, Harry nincs odáig a puccos helyekért, szóval reméltem, hogy ezúttal sem hasonlóban szeretné eltölteni az időt.
Épp, hogy sikerült felöltöznöm, ajtócsapódásra figyeltem fel. Harry már azelőtt sem kopogott, hogy összejöttünk volna. Rendszerint a frászt hozta rám, mert legtöbbször nem hallottam, ha csak úgy besétált, de már nem ér meglepetésként, ha a semmiből felbukkan.
-Szia. - üdvözöltem széles mosollyal
A kabátom gombjaival szenvedtem, ő pedig csak egy gyors csókot lehelt ajkaimra. Elég izgatott volt, az előszobában állva várta meg, hogy teljesen elkészüljek. Miután felhúztam a csizmám és bezártam az ajtót, kézen fogva az autójához sétáltunk.
-Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian
-Majd meglátod. - mondta mosolyogva
Az út alatt főként a mai rádiózásáról számolt be nekem. Elmesélte, hogy közölte a világgal, hivatalosan is a barátnője vagyok, immáron majdnem egy hónapja. Szükség volt erre a megerősítésre Harry részéről, ugyanis a sok közös és legtöbbször homályos képeink alatt csak találgatások folytak.
Megálltunk egy alig használatos, mesterséges kis tónál. Tényleg elég kicsi volt és néha halászni jártak ide az öregek. Most viszont be volt fagyva és elég sok család hozta ide korcsolyázni a gyerekeiket. Ahogy kiszálltunk a járműből és Harryhez sétáltam, lenézett rám, majd széles mosoly húzódott az arcára.
-El fogok esni. - nevettem
-Majd elkaplak. - kacsintott
Lehajolt, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. Béreltünk két korcsolyát, de egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy menni akarok. Tudtam, hogy el fogok esni.
Miközben felszenvedtük magunkra a korcsolyákat, kellemes, halk zene lepte be a környéket, ami megnyugtató volt. Néhány percig szótlanul ültem Harry mellett, aki elém állt, kezeit felém nyújtva.
-Ennyire nem félhetsz néhány eséstől. - hitetlenkedett
-Pedig de. - sóhajtottam nagyot
Nagy nehezen felálltam, majd Harryvel karöltve a jégre léptem. Tényleg csak léptem, ugyanis ezután nem tudtam megmozdulni. Körbenéztem volna, hogy megkereshessem Harryt, de nem tudtam. Néhány kétségbeesett pillantás után éreztem, ahogy hátulról átölel. Azonban olyannyira váratlanul ért a dolog, hogy felsikítottam. Harry csak kinevetett, majd kezeit a derekamra vezette és úgy tolt maga előtt.
Ahogy haladtunk tovább, hirtelen elengedett. Én kétségbeesett arccal csúsztam előre és már sajnáltam azt, akire ráesek majd.
-Megijedtél? - került elém Harry
-Szerinted? - háborodtam fel - Haragszom rád.
Kezeinket összekulcsolva húzott maga után lassan. Néha hátra pillantott, nehogy neki menjen valakinek.
Kijelentésemre megállt, majd elengedte kezeimet. Csípőmnél fogva magához húzott, ami nem volt nehéz feladat számára. 
-Hogy tudnálak kiengesztelni? - mosolygott édesen
-Nem is tudom. - néztem tanácstalanul a semmibe
Ekkor Harry megcsókolt, elfeledtetve ezzel minden előzményt. Természetesen nem haragudtam rá, csak kötekedtem vele egy kicsit.
-Legközelebb nem leszek ilyen elnéző. - nevettem ajkaink elválása után

A délután rettentő jól telt. Mindketten olyanokat estünk, hogy mostanra már kész szenvedés a járkálás. A legtöbbnek persze én voltam az okozója. Ha megcsúsztam, magammal rántottam Harryt, aki jó néhány alkalommal rajtam landolt.
-Megyünk aludni? -kérdezte fáradtan Harry
-Ha feljutok épségben. - nevettem
-Gyere, lustaság. - nyújtott kezet
-Fáj mindenem.- sóhajtoztam
-Nekem is.
-Neked? - háborodtam fel - Fele annyit estél, mint én, ráadásul szinte mindig puhára zuhantál. - mutattam magamra hisztérikusan
Harry felnevetett, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. Felmentünk a szobámba, majd beestünk az ágyba. Hogy őszinte legyek, én nem voltam álmos, csak nem nagyon bírtam mozogni. 
-Te tudsz aludni? - szólalt meg néhány perc zajtalanság után Harry
-Nem. - sóhajtottam nagyot
-Mit csináljunk? - kérdezte tanácstalanul
-Nem tudom. - vontam vállat
-Építsünk kártyavárat. - csattant fel
-Komolyan? - hitetlenkedtem - Tudod milyen idegölő elfoglaltság? 
-Tudom, de alig kell hozzá mozogni. - vont vállat
-Valahol a második fiókban. - mutogattam a kártyák felé
Harry felállt, majd előkereste őket és leült az asztalhoz. 
-Nem jössz? - fordult felém
Csak szemet forgattam, majd nehezen ellépkedtem hozzá. Az ölébe ültetett, majd neki kezdett az építkezésnek. Nekem nem sok szerepem volt benne, talán ez is volt az oka annak, hogy ott egy helyben ülve szépen elaludtam. Harry szólítgatni és rázni kezdett, én pedig megijedtem. Ahogy "felugrottam" a térdem bevertem az asztalba, romba döntve így Harry munkáját.
-Hagynom kellett volna aludni téged. - húzta a száját
-Nem építjük újra. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Építjük? Az előzőt is én csináltam. - mondta büszkén 
-Ez nem igaz. - tiltakoztam - Igen is nagy szerepem volt benne.
-A lerombolásában esetleg, amit egyébként nem terveztem egyenlőre.
Nyelvet öltöttem rá, ő pedig ölbe kapott. Azt a néhány lépést, míg eljutott velem az ágyig, hangosan végig nevettem. Ezután csak ledobott, majd betakart. Lefeküdt mellém és adott egy puszit a homlokomra.
-Jó éjszakát, most már tényleg. - nevetett
-Neked is. - mosolyodtam el 

Reggel még kissé kómásan forgolódtam körbe és próbáltam kinyitni a szemeimet. Nagy nehezen a lábaimra tornáztam magam, majd a függönyöket elhúzva egy kis fényt varázsoltam a szobába. A probléma csak az volt, hogy ezzel egy időben megvakultam. A néhol még sértetlen hóról visszaverődött a nap fénye, így muszáj voltam behunyni szemeim, majd önkénytelenül eléjük kapni mindkét kezem. Eközben viszont a karkötőmbe akadt függönyt lerántottam. Vissza kellett volna, hogy csipeszeljem, ehelyett azonban csak legyintettem egyet, majd a fürdőszobába vonultam, hogy rendbe szedjem magam. Ahogy kiléptem a szobából a fülemet zaj ütötte meg. Nem rémlett, hogy bekapcsolva hagytam volna a TV-t este.
Óvatosan, teljesen a falnak lapulva lépkedtem le a lépcsőn, miközben a szívem a torkomban dobogott. Az utolsó fokra érve lassan kihajoltam, de csak a kanapé egyik felére láttam rá. Tette még egy apró lépést, amikor pedig megláttam Harryt, hatalmas kő esett le a szívemről. Nyugodtabban sétáltam felé, majd ültem le mellé. Egy gyors csókkal köszöntött, nekem pedig csak ekkor jutott eszembe, hogy itt aludt este. 
-Mi az? Úgy nézel, mintha szellemet látnál. - nevetett Harry
-Csak most esett le, hogy itt aludtál. - magyarázkodtam - Megyek rendbe szedem magam.
Harryt a nappaliban hagytam, hogy nézhesse, ami eddig képes volt lekötni a figyelmét, én pedig, ahogy említettem, a fürdőszobát vettem uralmam alá. Felvettem az atlétámat és a rövidnadrágomat, majd össze fogtam a hajam.
-Reggeli! - kiáltott fel Harry
Abba hagytam a készülődést, majd lebaktattam a konyhába. Miközben Harry épp a megrendelt kaját bontogatta, helyet foglaltam az asztalnál. Ahogy rám emelte tekintetét, nem kis értetlenséget véltem felfedezni benne.
-Nincs kicsit hűvös ehhez a cucchoz? - vont kérdőre
-Megyek az edzőterembe. - adtam tudtára
-Így? - nézett végig rajtam
-Nem, dehogy. - hitetlenkedtem - Majd felveszem rá a pulcsit, meg a farmert. Így biztos nem megyek ki mínusz akárhány fokban. Egyébként miért? Mi bajod van a ruhámmal?
-Semmi. - nevetett a felháborodásomon - Csak elég sok srác fordul meg ott é..
-Oh, szóval féltékeny vagy. - húzódott széles mosoly az arcomra
-Nem, én csak..jó, igen, az vagyok. - vallotta be - Utálom, hogy nem maradhatok itt és mehetek el veled edzeni.
-Meddig lesztek Seattleben?
-Három nap. - sóhajtozott - Utána van egy szabad hetünk, szóval elmehetünk Holmes Chapelbe.
Kijelentésére ezúttal az én ajkaimat hagyta el egy hatalmas sóhaj. Még mindig nem akartam találkozni az anyukájával. Viszont tudom, hogy nem kerülhetem el életem végéig, szóval talán jobb előbb, mint utóbb.
-Minden rendben lesz. - próbált nyugtatni
-Remélem igazad van.
-Nekem ne lenne? Harry Stylessal beszélsz, kislány. - mondta nagyképűen
-Én kérek elnézést. - emeltem védekező állásba kezeimet
-Most komolyan, jó lenne, ha valami hosszú nadrágot vennél fel. - mondta ellent nem tűrő hangon
-De abban meg fogok sülni. Amúgy is, tudok vigyázni magamra. Ha nem tűnt volna fel, boxolni megyek az edzőterembe, nem takarítani.
-Tudom, csak úgy dühít, hogy ők láthatnak, én meg nem.
-Nekik csak a látvány jut. - mondtam széles mosollyal
Hosszan megcsókoltam Harryt, aki ajkaink elválását követően teljesen kivirult. Ahogy folytattuk a reggelit és Harry az órára pillantott, azonnal elment a kedve.
-Mennem kell. - mondta bánkódva
-Vigyázz magadra. - csókoltam meg
-Te is nagyon. - ölelt meg
Imádtam, amikor megölelt, de úgy éreztem ez már kicsit tovább tart a kelleténél. Nem szívesen szakítottam félbe, de nem akartam, hogy elkéssen.
-El fogsz késni.
-De nem akarok elmenni. - húzott magához még jobban
-Én se szívesen küldelek, de menned kell.
Egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, majd kikísértem. Ahogy elhajtott az autóval, már nekem sem volt túl sok kedvem lemenni edzeni, de nem volt más választásom.

Este épp vacsoráztam, amikor  telefonom esze-veszett csörgésbe kezdett. A kijelzőn Harry nevét látva azonnal a fogadás gombra kattintottam, majd csak azután tudtam bele szólni, hogy lenyeltem a számban lévő kaját.
-Thea? - szólítgatott Harry kétségbeesetten - Itt vagy?
-Szia. - üdvözöltem utólag
-A szívrohamot hozod rám, mit csináltál? - kérdezte aggódva
-Vacsorázok és még a számban volt a kaja. - magyarázkodtam
-Kibírtam voltan még néhány másodpercet. - nevetett - Mindegy, képzeld, remek hírem van.
-Hallgatlak. - mondtam kíváncsian
-Említettem, hogy Zayn és Perrie még nem talált megfelelő időpontot az eljegyzésük megünneplésére, mivel valakinek mindig közbejön valami. De nekünk szabad a jövőhetünk, Perrie pedig még a városban lesz egy ideig a bandával.
-Ez remek. - mondtam boldogan - De ez egy meghívás akart lenni?
-Az még most jön. Szóval, Theodora Frewen, van kedved velem eljönni és megünnepelni a barátaink egybekelését? - kérdezte komolyan
Nehezen bírtam ki nevetés nélkül, de megálltam és válaszoltam neki.
-Igen, Mr.Styles, szívesen leszek a partnere a visszafogott és elegáns partin.
-Minden lesz, csak nem visszafogott és elegáns. - nevetett
-Csak reménykedtem benne.
-Majd még hívlak, és szólok, hogy pontosan melyik nap.
-Rendben. Holmes Chapelbe mikor akarsz menni? - kérdeztem kissé vontatottan
Féltem és nem akartam menni, de jobbnak tartottam, ha előre elmondja, így legalább fel tudok rá készülni.
-Nem tudom, attól függ anya mikor ér rá, majd felhívom és szólok. - válaszolt bizonytalanul
-Oké. - sóhajtottam nagyot
-Mennem kell, majd még hívlak. - mondta sietősen
-Rendben, szia. - nyomtam ki mosolyogva a telefont
Még csak két napja ment el, de már iszonyatosan hiányzik. A baj csak az, hogy ehhez hozzá kell szoknom. Ennél már csak huzamosabb ideig lesz távol.

Harry*

Nem szóltam Theának, hogy körülbelül mikor érkezünk, azt mondtam neki, hogy még én sem tudom. Mivel késő este van, már valószínűleg alszik. Egyébként is meglepetésnek szántam az érkezésem, tehát nem kopogok, vagy csengetek. A régi emlékekhez híven felmászok az ereszcsatornán, egyenest a vendégszobába érkezve. Kicsit féltem Theát amiatt, hogy az ablak ott kicsit megbízhatatlan, de nekem most épp kapóra jön. Kivételesen egész halkan értem földet a megerőltető mászás után. Óvatosan osontam be a hálószobába, ahol Thea édesen aludt. A lehető leghalkabban lépkedtem az ágyához, amikor is egy csengetés keresztül húzta a számításaimat. Thea felébredt, és ahogy meglátott engem, felsikított. Meg akartam ijeszteni, de nem ennyire. Ekkor hatalmas zajra lettünk figyelmesek mindketten. Thea lerohant, én pedig mögötte. A nappalit két rendőr járta, pisztollyal a kezükben.
-Jézusom! - rémült meg Thea - Mi folyik itt?
A rendőrök továbbra sem lazítottak, szorosan ragadva a fegyverüket lassan közelíteni kezdtek felénk.
-A szomszédból kaptunk egy hívást, miszerint valaki felmászott az ablakon. Csengettünk, aztán a sikítás miatt berontottunk, nehogy későn érjünk ide. - magyarázkodott az idősebb
-Szó sincs ilyesmiről. - csillapítottam a kedélyeket - Nem volt kulcsom és csak így tudtam bejutni.
-Ez egészen biztos? - pillantottak Theára
-Igen, ő a barátom. Elnézést a kellemetlenségért. Köszönöm, hogy kifáradtak, de nem történt semmi gond. - tessékelte ki őket
-Ez esetben ne haragudjon az ajtó miatt. A javítási költséget mi álljuk. 
-Erre semmi szükség. Még egyszer köszönöm, viszlát.
A rendőrök átlépdeltek a beesett ajtón, majd, miután elhajtottak, Thea kérdőn rám nézett. Nem szólt semmit, csak felém lépett és megölelt. Eszméletlen jó érzés volt újra a karjaimban tudni.
-Oké, és most kérnék egy hihető magyarázatot, miközben valahogy rendbe szedjük az ajtót, legalább ma estére. - húzódott el tőlem
Egy csókot nyomtam az ajkaira, majd felnevettem.
-Meg akartalak ijeszteni, de túl jól sikerült. Szerintem le kellene vennünk a pince ajtaját és addig felrakni a bejárati helyére, míg meg nem javítják. - adtam ötletet
-Akkor hát munkára. - csapta össze tenyereit
Óvatosan leemeltük a pince ajtaját, és miközben kicseréltük, elmeséltem neki mennyi mindent csináltunk Seattleben. Az ajtót, amit a rendőrök sikeresen betörtek, a pince bejáratához támasztottuk.
-Még mindig nem bírom fel fogni, hogy voltak képesek betörni az ajtót. - hitetlenkedett Thea
-Azért ez vicces emlék. - nevettem
-Mindenképp. - forgatta a szemét
-Anyáék holnap ráérnek, de nem tudunk csak egy napot maradni az eljegyzés miatt. - mondtam kicsit bánkódva
-Nem is szívesen éjszakáztam volna ott.
-Hidd már el, hogy nem lesz semmi baj. - próbáltam megnyugtatni
-Meddig maradunk?
-Szerintem elég, ha csak holnapra hozol ruhát. Azt csak kibírod.
-Remélem.
Hosszan megöleltem, majd a hajába pusziltam. Megcsókolt, majd nehezen rá vette magát és felment, hogy kiválassza, amit magával hoz majd. Tényleg bízom benne, hogy anya nem fog cirkuszt rendezni, ha elmeséljük neki mi történt.