34.fejezet - Holmes Chapel (S02E09)

Sziasztok! El sem hiszitek, mennyire sajnálom, hogy közel két hétig húztam az új részt. Sok mindent kellett bepótolnom, nem volt túl sok időm az írásra, remélem azért megértitek. Örülnék neki, ha nem veszne kárba ez a "szenvedésem" és írnátok néhányan. Tényleg nagyon röstellem, hoztam, amint tudtam.

Thea*

Tudjátok mi a legrosszabb a Harryvel való kapcsolatomban? Csak viccelek, abban semmi rossz nincs. Abban viszont van, hogy most épp egy vonaton ülünk és az anyukájához tartunk. Biztos vagyok benne, hogy köztünk már lesz feszültség. Mivel Harry épp a vállamat nyálazza össze, nincs kivel beszélgetnem, így a gondolataimat se nagyon tudom elterelni. Talán fel kellene keltenem.
A hajammal kicsit megcsikiztem az orrát, de egy horkantáson kívül mást nem reagált rá. Ezután, hogy ne jusson levegőhöz, inkább be fogtam a szaglószervét. Néhány másodperc után felpattant, majd álmosan körbenézett.
-Ouh, felébredtél? - tettem a hülyét
-Hol vagyunk? - ásított hatalmasat
-Még úgy fél óra és Holmes Chapelben. - néztem az órámra
-Régóta alszok? - nézelődött
-Elég ideje ahhoz, hogy megsüketüljek.
-Ezt hogy érted?
-Nos, a vállamon aludtál el és enyhén fejezem ki magam, ha azt mondom, horkoltál.
-Ne haragudj. - mosolyodott el - Ha nem ágyban alszom, horkolok. Amúgy is nagyon fáradt voltam, szóval azt hiszem nem csak ez a kényelmetlen ülőke volt az oka.
Ekkor egy kis bűntudat támadt bennem, amiért felkeltettem, de elég hamar el is szállt. Azért a sok rám ijesztésért ez volt a minimum.
-Igyunk meg valamit, mielőtt haza megyünk? - kérdezte aggódva
-Nem, inkább majd utána. - ellenkeztem - Minél előbb túl akarok lenni rajta. 
-Ahogy akarod. - vont vállat
Nyomott egy puszit az arcomra, majd megpróbált nem elaludni. Gondolatmenetemből csak a telefonom csörgésére estem ki. Azonnal érte nyúltam, majd érdeklődve szóltam bele, ugyanis Kevin nem gyakran hív.
-Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, tudunk most beszélni? - kérdezte sietősen-Persze, mi történt? - rémültem meg
-Semmi, csak annyit akartam kérdezni, hogy vállalsz-e meccset?
-Igen. - válaszoltam gondolkodás nélkül - Mikor?
-Majd körülbelül két hét múlva. Hívlak majd még a részletekről, csak nem akartam feleslegesen szervezni. Szia.
-Rendben, szia.
-Ki volt az? - nézett Harry árgus szemekkel
-Kevin. Kaptam egy meccset. - mondta megkönnyebbülve
Már egy ideje nem volt se tét, se barátságos meccsem. Már amennyire barátságosnak lehet nevezni a boxot.
-Végállomás. - értesített minket a bemondóból valaki
Ekkor hatalmasat nyeltem. Még mindig nem voltam felkészülve rá, pedig mással sem próbálkoztam az út alatt. Felmértem a legrosszabb helyzetet is, elképzelem, hogyan próbálom majd kivágni magam belőle, de mégis olyan felkészületlennek érzem magam. Mintha háborúba mennék, fegyver nélkül.
-Ne aggódj, melletted leszek mindvégig. - suttogta Harry
Kezét a hátamra vezette, majd nyomott egy puszit a homlokomra, miközben elhagytuk a vonatot. Gemma kijött értünk autóval, szóval nem kell taxizunk. Vele nem volt köztünk semmi félreértés, vagy esetleg vita. Nagyon remélem, hogy ezt a nyugodtságot az anyukájától örökölte.
-Mi a helyzet Londonban? - kérdezgetett Gemma
-Semmi különös. - vont vállat Harry - Anyának milyen hangulata volt, mikor eljöttél?
-Örült, hogy meglátogatod, de mégis olyan feszültnek tűnt.
Kétségbeesetten a mellettem ülő Harryre pillantottam, aki tenyerei közé zárta remegő kezeimet.
-Nem tudod miért? - faggatta Gemmát
-Hááát. - húzta a száját - Talán megemlítettem neki, mi történt szilveszterkor.
-Mármint mit? Azt, hogy összejöttem Theával? - próbált meg többet kihúzni belőle - Azért haragszik, mert csak később hívtam fel?
-Nem, dehogy. - ellenkezett Gemma
-Elmondtad neki? - fakadt ki Harry
Gemma aprót bólintott, mire Harry dühösen szemet forgatott. Én mindeközben egyre idegesebb lettem. Harry nem véletlenül tervezte úgy, hogy mi meséljük el a dolgot.
-Ne haragudjatok, nem volt szándékos. - védte magát - Csak kicsúszott. Megkérdezte milyen volt, aztán már nem tudtam magamban tartani. Úgy sem hagyott volna békén.
-Mit mondtál neki? - kérdezte kicsit nyugodtabban Harry
-Csak annyit, hogy nem Emily a neved, hanem Thea. Ezen kicsit kibukott, aztán elmodtam neki, hogy együtt vagytok. - nézett rám a visszapillantón keresztül
Már Harry is ideges volt. Így pedig én sem tudtam lenyugodni egy cseppet sem. 
-Remek. - sóhajtozott Harry - Ha nem fog meghallgatni minket, segíteni fogsz.
-Ez a minimum. - egyezett bele Gemma
Ezalatt megérkeztünk ahhoz a házhoz, amit nem akartam látni még kívülről sem. Minden egyes lépés megtételével egyre jobban féltem. Nem tudom mitől, hisz csak nem fog megverni. 
-Minden rendben lesz. - próbált nyugtatni Harry
-Megjöttünk. - kiáltott a semmibe Gemma
Előre sietett, majd követtük őt a nappaliba. Harry anyukája épp a TV-t nézte. Amint beléptünk a helyiségbe felállt, majd körbe ölelgette Harryt. Ezután egy halvány mosollyal megállt előttem, majd nem túl észrevehetően kissé végig mért.
-Anya, ő itt Thea. A barátnőm. - mutatott be Harry - Thea, az anyukám, Anne.
Készségesen kezet nyújtott, aminek én iszonyatosan örültem. Már nem volt bennem akkora görcs, de még nagyon ideges voltam. Helyet kínált nekünk, amit én ugyancsak boldogan fogadtam. Próbáltam nem mutatni, hogy mennyire nyugtalan vagyok és normálisan beszélgetni. 
-Gemma már közölte ugyan nagyvonalakban, hogy mi történt, de a felét sem tudod az egésznek. - vágott a közepébe Harry
-Feltételezem azért jöttetek, hogy elmagyarázzátok. - mosolyodott el Anne
-Eltaláltad. - bólintott nagyot Harry - Amikor megismertem Theát, még Emilynek hívta mindenki. - emelte kezét térdemre - Nem volt rám kíváncsi, de próbálkoztam. Aztán kiderült, hogy ki is ő valójában. Viszont esélyt adtam neki, hogy megmagyarázza.
-Ok nélkül nem tette volna. - vont vállat Anne
-Meghallgattam, elfogadtam és megérem őt. Érvényesülni akart a box világában, de anélkül, hogy bárki megtudná, ki volt az apja. Úgy hitte, ha tudnák, kiváteleznének vele. Szóval remélem te is megérted és elfogadod, hogy vele vagyok boldog. 
-Kell hozzá egy kis idő, de azt hiszem menni fog. - sóhajtott Anne egy kis gondolkozás után
-Remek. - mondta boldogan Harry
-Akkor úgy látom én nem kellek. - mondta sietősen Gemma - Átugrok Elenához. 
-Én meg kiugrok a mosdóba, mert hosszú volt az út. - rohant el Harry is
Kicsit kétségbeestem, hogy néhány pillantra kettesben maradok Annel, de míg Harry "eltűnt", sikerült meggyőznöm magam arról, hogy nem lesz semmi gond.
-Na figyelj, gyors leszek és remélhetőleg érthető is. - váltott komoly és düjös hangnemre Anne - Harry a fiam, te pedig csak egy lány vagy neki a sok közül. Nem tudom, hogyan vetted rá, hogy veled legyen, de azt megígérhetem, hogy ha csak egy apró dologgal is megbántod őt, nem fogok nyugodni, míg meg nem kapod, amit érdemelsz. Ha pedig lehetőségem akad rá, hogy egy kicsit is keresztbe tegyek nektek, biztos lehetsz benne, hogy meg fogom tenni.
Iszonyatosan meglepődtem. Tényleg kellemes társaságnak tűnt. Szemöldökeim az égben voltak, nem tudtam mit szólni. Kicsit megijedtem, de annyira letaglózott a dolog, hogy mozdulni sem tudtam. Mire szóltam volna, Harry visszaért. Fogalmam sem volt, mit tegyek.

A nap további részében kicsit többet tudott meg rólam Anne, hála Harrynek. Most épp arra várunk egy kávézóban, hogy meghozzák a rendelésünket. Nem mondtam el Harrynek, mi történt, míg ő a mosdóban volt. Nem akartam ezzel traktálni, szeretném egyedül megoldani. Remélhetőleg nem fogunk gyakran családot látogatni, de, ha mégis, megpróbálom túl élni. Azon leszek, hogy meggyőzzem róla Annet, hogy nem akarok ártani Harrynek. Bízom benne, hogy hamar észreveszi és ha nem is adja ránk áldását, bele törődik és nem zaklat majd minket.
-Minden rendben? - kérdezte aggódva Harry
-Hm? - emeltem rá a tekintetem
-Minden rendben? - ismételte meg kérdését
-Persze. - bólintottam aprót - A héten meglátogatom anyát.
-Remek, mikor megyünk? - vágott a szavamba
Őszintén szólva jobban örültem volna neki, ha egyedül megyek, de ritkán találkozunk és nincs szívem nélküle elmenni. Részben aggódom, hogy találkozunk Tommal, másrészt kettesben akartam beszélni anyával. Lehet nem jó ötlet, de valakinek el kell ezt mondanom. Még számomra is furcsán hangzik, de életemben először úgy érzem, tudok vele úgy beszélni, mint az anyámmal, akitől szívesen fogadok el tanácsot. Remélem nem fog bele avatkozni semmibe. Már csak azt kellene elintéznem, hogy Harry ne hallja ezt az egészet.
-Arra gondoltam, hogy az eljegyzés után.
-Nekem jó. - vont vállat - Mivel megyünk?
-Felőlem vonatozhatunk. Legalább tudunk aludni.
-Egyre jár az agyunk. - mosolyodott el - Egyébként megmondtam, hogy nem lesz semmi baj. Anya kedvel téged.
Kijelentésére zavartan tekintgettem az asztalra. Nagy volt a kísértés, hogy elmondjam neki, de nem tettem. Eközben a pincér meghozta a rendelésünket, amit csendben fogyasztottunk el. Én a gondolataimba merültem, Harry pedig a környéket pásztázta, mintha először járna itt. Ennek fordítva kellene lennie, hisz én még nem jártam Holmes Chapelben, ő pedig itt nőtt fel.
-Na jó, elmondod, hogy mi bánt, vagy fogóval húzzam ki belőled? - nézett rám Harry komolyan
-Tényleg semmi bajom, csak kicsit fáradt vagyok. - füllentettem
-Menjünk haza? - kérdezte megértően
-Nem, dehogy. - ellenkeztem - Kibírom, míg körbevezetsz.
Valójában nem a város érdekelt annyira, hogy ne menjek vissza Harryékhez, de ezt tudjátok. Elég, ha csak az éjszakát töltöm egy házban Annel. Félek, hogy azt sem fogom épségben megúszni.
-Biztos vagy benne? - aggódott Harry
-Mi? Miben? - kérdeztem vissza
-Oké, ebből elég, most szépen haza megyünk. - mondta határozottan
-De jól vagyok, csak elkalandoztam. - próbáltam meg maradásra bírni
-Nem számít, haza megyünk, ha megittad a teádat.
Ekkor a kezemben lévő poharat lentebb emeltem a számtól, hogy véletlenül se kortyoljak bele. Harry azonnal rá jött a furfangosságomra és elvette tőlem a poharat, majd megitta a tartalmát.
-Majd iszol nálunk, menjünk. - erősködött
Nem tudtam tovább ellenkezni. Kifizettük a rendelésünket, majd visszasétáltunk Harryékhez. Ismét csak éreztem azt az idegességet, amit akkor, amikor legelőször léptem át az ajtón.

Azt hittem nem érem meg a ma reggelt, de megtörtént. Amint felébredtem, diszkréten felkeltettem Harryt, mint a vonaton. Tudom, hogy ritkán látja a családját, de nem tudtam tovább maradni. Azóta már Zayn és Perrie megünneplésére tartunk. Alig várom, hogy találkozzak anyával és megbeszéljük ezt az egészet.
-Hihetetlen, hogy Zayn megkérte Perrie kezét. - mondta széles mosollyal Harry
-Hihetetlen, hogy kibéreltek egy bárt azért, hogy megünnepelhessék. - nevettem
-Ez a tizenhárom ember már tömegnek számít. Ahogy Zaynt ismerem nem fogja elaprózni az ivást, szóval ez a bár vezetőjének csak jól jött.
-Tizenhárom? - lepődtem meg
-Igen. A banda, a barátnők, meg a Little Mix és a fiúik. - sorolta fel
Kicsit megnyugodtam, hatalmas sóhajtásommal jeleztem.
-Mit hittél, kik lesznek még ott?
-Nem tudom, azt hittem kevesebben leszünk.
-Így nem veszik észre, ha lelépünk. - húzogatta a szemöldökét
-Bolond vagy. - nevettem fel
Mindeközben megérkeztünk a bárba, amit kibéreltek erre az éjszakára. Az idő egyre kellemesebb volt, de azért a kardigán felfért még a ruhára.
-Ha nem csak ennyien lennénk és nem bíznék a srácokban, biztos, hogy nem engedlek el ebben a ruhában. - mondta rosszallóan Harry, miközben besétáltunk
-Szóval bennem nem bízol? - háborodtam fel
Harry csak homlokon puszilt, majd válasz nélkül hagyva köszöntötte a srácokat. Hogy őszinte legyek, ez kicsit rosszul esett. Nem viccből kérdeztem, mert tudom, hogy ő is komolyan mondta. Megelégedtem volna annyival is, hogy "de". Nehezére esett legalább bólintani?
Mielőtt gratuláltam volna a jegyeseknek, hagytam, hogy Perrie bemutasson mindenkinek, akit eddig még nem volt szerencsém megismerni. Zaynen látszott, hogy már ivott, de felhőtlenül boldognak tűnt, Perrievel együtt.
Miután mindenkivel megismerkedtem és beszéltem néhány szót, megkerestem Harryt, aki épp a pultnál ült és a lánnyal beszélt, aki kiszolgálta. Épp feléjük sétáltam, amikor Harry megfordult. Szemeivel keresett valakit, majd amikor rám pillantva elmosolyodott, rá jöttem, hogy én vagyok az a valaki. Egy másodpercre újra a lányhoz fordult, valamit mondott neki, majd amikor odaértem, egy puszit nyomott az arcomra. Ezután az ölébe ültetett, majd egyik kezét a vállamra vezette.
-Megismerkedtél mindenkivel? - érdeklődött Harry
-Igen. Úgy látom te is. - céloztam a pultos lányra
-Rebecca? Őt már régebb óra ismerem, nem először járok itt. Elmeséltem neki a korcsolyázásunkat. - nevetett
Eközben ő visszaért a többiek kiszolgálásából, majd egy mosollyal megállt előttünk.
-Adhatok valamit? - kérdezte tőlem
-Nem, köszi. - utasítottam vissza
-Rebecca. - nyújtott kezet
-Thea. - mutatkoztam be én is
-Beleszerettem a ruhádba. - mondta nevetve
-A plázában vettem. Második emelet, a lifttől rögtön jobbra.
-Holnap ez lesz az első dolgom. - mondta boldogan
Kedves lány volt és csinos is. Bíztam Harryben, de nem tudtam őket ismét kettesben hagyni. Nem akartam aggódó és féltékeny barátnőnek tűnni, de szívesen rá kérdeztem volna, hogy volt-e köztük valami.
-Megyek, iszok valamit Zaynel. - puszilt meg ismét Harry
Kezeit csípőmre helyezve állt fel, majd el is ment, magamra hagyva így Rebeccával. Ahogy ő eltűnt, visszaültem a székre, Rebecca pedig elém tett egy poharat. Kérdőn rá néztem, amin ő elmosolyodott.
-Nyugi, alkoholmentes. - nevetett - Ismerem már a srácokat, valakinek haza kell vezetnie. Van már jogsid, ugye? - kérdezte aggódva
-Van, persze. 
-Akkor jó. Gratulálok Harryhez, szerencsés vagy. - mondta őszintén
Ekkor magam mögé pillantottam a többiekre. Harry épp hatalmas mosollyal társalgott a jegyes párral, a látványra pedig én is egy széles szájhúzással reagáltam.
-Igen, az vagyok. - fordultam vissza Rebeccához - Figyelj, ne vedd tolakodásnak. Ne gondolj rosszra, tényleg nagyon szimpatikus vagy, de én is csak egy barátnő vagyok és kíváncsi vagyok rá, hogy véletlenül nem volt köztetek valami régebben?
-Nem, dehogy. - nevetett - Harry nagyon jó fej, bírom őt, de csak úgy, mint minden másik vendégemet. Ha részeg volt, kiöntötte a szívét a sok munkáról, én pedig meghallgattam, ha volt időm, de csak a pult mögül. Nyugalom, nem is terveztem semmi hasonlót, van barátom.
-Ennek nagyon örülök és tényleg ne haragudj, nem akarok bunkónak tűnni.
-Nem gond, a helyedben én is megkérdeztem volna. - legyintett
Nagyon örültem, hogy ennyire könnyen el lehet vele beszélgetni. Szimpatikus volt, pedig nem hittem, hogy az lesz. 

-Kész vagy már, asszony? - sürgetett Harry
-Jövök már, jövök. - robogtam le a lépcsőn - Hé, mi az, hogy asszony? - förmedtem rá
-Ki ne találd, hogy azt szeretnéd, ha nyuszikámnak szólítanálak. - forgatta a szemét
-Jesszusom, dehogy. - nevettem - Minden meg van?
-Thea, csak két napot leszünk ott, nem költözünk el. - nézett rám kérdőn
-Tudod, hogy miért kérdezem meg mindig.
-Oké, talán kicsit szétszórt vagyok, de nem ennyire. - flegmázott
-Tényleg? Kocsi kulcs?
-Meg van. - csapott a zsebére
-Jegyek? 
-Meg vannak. - sóhajtott nagyot
-Telefon? - tettem karba kezeimet
-Meg van. - nyúlt a farzsebéhez - Valahol.
-Na tessék. - mondtam rosszallóan
Elővettem az én mobilom, majd hívni kezdtem Harryt, hogy, minél előbb megtaláljuk az ő készülékét. A kanapé környékéről hallottam, így egy-két lépés után hamar kezeim közé vettem az eltűnt tárgyat. Ekkor feltűnt a kijelzőn egy nem fogadott hívás. Átnyújtottam Harrynek a mobilt, aki azonnal zsebre vágta.
-Asszony? Komolyan így vagyok a telefonodban? - nevettem
-Le késsük a vonatot, menjünk, asszony. - siettetett 
Szemet fogatva az ég felé emeltem a fejem, majd egy hitetlenkedő mosoly jelent meg az arcomon.
Harry becsukta az ajtót, majd a taxival, ami néhány pillanattal később megérkezett, kimentünk az állomásra. Volt még bő negyed óránk a vonatig, de nem tudtuk mivel üssük el az időt.
-Játszunk kő-papír-ollót. - vetette fel Harry
-De abban semmi érdekes nincs.
-Tegyünk azzá. - vont vállat - Ha nyerek, nem szólalsz meg, míg ki nem mondja valaki a neved.
-Ha pedig én nyerek, nem hívsz többé asszonynak. - mondtam határozottan
Harry teljes testével felém fordult, majd olyan koncentrálással rázta a kezét, mintha az élete múlna rajta.
-Várj. - szakította félbe a játékot - Mennyiből döntjük el, hogy ki nyert?
-Szerintem elég a három. 
-Rendben.
Újra neki futottunk, nekem pedig szerencsém volt. A kő ütötte Harry ollóját, de még legalább egyet meg kellett nyernem. A mádosik kör a Harryé volt, tehát, ha azt akartam, hogy Harry ne szólítson asszonynak, és beszélhessek, amikor akarok, meg kellett nyernem az utolsót is.
-Ez az! - ugrott fel örömében Harry
Én csak rosszallóan néztem rá, de közben magamra is dühös voltam, amiért bele metem ebbe az egészbe. Elnevettem magam, mire Harry, immáron megnyugodva ült vissza mellém.
-Ha asszonynak szólítalak, kisebb lesz az esélye annak, hogy kimondom a neved. - mondta büszkén
Ekkor gyengén vállon csaptam, amire ő egy hasonló, de sokkal gyengébb mozdulatsorral válaszolt. Megkérdeztem volna tőle, hogy jól érzi-e magát, de kötött a fogadás. Ehelyett csak fintorogtam, amiből valószínűleg sikerült leszűrnie épp mire gondolok. 
-Nincs semmi bajom, mielőtt megkérdeznéd. - nézett rám kérőn - Ja, az nem fog megtörténni egy ideig. - nevetett
Nyelvet öltöttem rá, majd elfordultam tőle, persze csak azért, hogy kötekedjek vele. Lábát átemelte a pad másik oldalára, majd mögém húzódott. Fejét a vállamra helyezte és egy puszit nyomott az arcomra. Ettől elmosolyodtam, bármennyire is szívesen "kínoztam" volna még. Megfordultam, ekkor pedig befutott a vonat, amire vártunk. Mindketten felálltunk, majd a hatalmas tömeg után nagy nehezen feljutottunk rá. Ahogy helyet foglaltunk, eszembe jutott, hogy miért is akartam meglátogatni anyát. Félek, nem lesz túl jó ölet, hogy épp neki mesélem el. Talán nem is lesz rá lehetőségem, ha senki nem fog nevemen szólítani, míg ott leszünk