35.fejezet - Mint két őrült barát (S02E10)

Sziasztok! Újra itt vagyok a legfrissebb résszel. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket és kicsit többet fejtitek majd ki a véleményeteket, mint a korábbi fejezeteknél. Jó olvasást! :*

Harry*

A vonaton sikerült elfoglalnunk egy kabint, én pedig azonnal uralmam alá vettem az egyik oldalt és lefeküdtem. Thea egy idő után felállt, majd hasamra ült.
-Édesem, nem gondolod, hogy elférnél ott, ahol eddig ültél? - néztem rá kérőn
Válaszként csak megrázta a fejét, ugyanis még nem szólalhatott meg. Vettem célzást, ezzel arra akart késztetni, hogy kimondjam a nevét, de rossz embernél kezdi.
-Ugrálhatsz is, akkor sem mondom ki a neved, asszony. - incselkedtem vele
Ekkor kijelentésemnek eleget téve nem túl nagyokat, de ugrálni kezdett rajtam. Nevettem, de mindezek ellenére nagy volt a kísértése annak, hogy a nevén szólítsam. Egy kis idő elteltével gyengén meglöktem őt, így nem esett el, de már nem rajtam ült. Megállt, én pedig feldőltem, hogy ne tudja megismételni az előbbi mutatványát. Lenézett rám, én pedig egy kötekedő mosolyt és szemöldökhúzást küldtem felé. Dühösen levágta magát a velem szemben elhelyezkedő padkára és kézbe vette a telefonját. Néhány pillanattal később a mobilom csipogott, sms-t jelezve. Feloldottam a zárat, majd, amikor megláttam a kijelzőn az "Asszony" néven elmentett telefonszámot, felnevettem. A Thea által írt üzenetben egyetlen szó állt:
"Utállak."
-Ezzel nem fogod elérni, hogy megszólítsalak. - kötekedtem tovább
Thea karba tette kezeit, úgy dühöngött. Átültem mellé, de rám se pillantott. Nyomtam egy puszit az arcára, de semmi sem változott. Kezem átvezettem a hasa előtt, majd a csípőjénél fogva kicsit közelebb húztam magamhoz és az orrom az arcához kezdtem dörzsölni. Eltolt magától, ami azt jelenti, hogy nem bírta ki mosolygás nélkül. Folytattam tehát, mígnem szembe fordult velem és fel nem húzta a térdeit a mellkasához. Négykézláb voltam azon a padka féleségen, kis kutya szemeket meresztve a barátnőmre. Nem hittem, hogy fogok ilyet csinálni, de megtörtént. Kicsit messzebb csúsztam, majd egy egyszerű mozdulattal egyenesbe húztam Thea lábait. Ezután a lehető leggyorsabban emeltem kezeimet két oldalára és másztam felé. Elmosolyodtam, ő pedig rezzenéstelen arccal nézett velem farkasszemet.
-Nem győzhetsz mindig. - mondtam diadalittas mosollyal
Csakhogy Theának ez nem tetszett. Szemöldökhúzásából azt sikerült lekövetkeztetnem, hogy "elfogadta a kihívást". Ezután már csak arra figyeltem fel, hogy a földön fekszem. Thea lenézett rám, én pedig kapva az alkalmon óvatosan magamra rántottam. Tudta, hogy meg akarom őt csókolni, de nem engedte. Tenyerét ajkaimra tapasztotta, így próbált meg bosszút állni azon, hogy nem szólítom meg. Gyengén megharaptam a kezét, ő pedig elrántotta ajkaim elől azt. Míg ő azzal törődött, én egy csókot loptam tőle. Csak egy gyors puszit tudtam ajkaira lehelni, de amint ez megtörtént, felnevettem.
-Szerintem el leszünk egész úton. - sóhajtottam nagyot

Thea*

Az út alatt üzeneteket küldözgettem Harrynek és nem engedtem neki még azt se, hogy megöleljen, de miden hiába, még mindig nem mondta ki a nevem. A taxiban próbáltam minél messzebb ülni tőle, de nem volt túl nagy sikerem. Már csak anyában bízhatok. Soha életemben nem mondtam még ilyet, vagy ez esetben nem gondoltam még.
Becsengettem, majd pillanatokon belül az ajtónál termett az egyetlen reménységem. Bizakodó tekintettel álltam meg előtte, de ő csak megölelt minket.
-Na mi lesz már? Gyertek be. - sürgetett minket, miközben ő állta el az utunkat
Miután bementünk, anya a konyhába sietett, míg mi a nappaliban foglaltunk helyet. Harry mellém ült, amilyen szorosan csak tudott, nem foglalkozva azzal, hogy mellettünk még legalább négyen elfértek volna. A karfán könyökölve vártam anyát, amikor Harry, combomon pihenő kézfejemre simította kezét, majd összekulcsolta vele. Ekkor elmosolyodtam, de hogy ne lássa, elfordultam. Éreztem, ahogy vállam puszival hinti be, majd amikor anya belibegett hozzánk, elhúzta eddig védelmet nyújtó kezét az enyémtől. Hamar rá jöttem, hogy csak azért, mert kényelmesebben ül, ha a bal kezét emeli az enyémre.
-Minek köszönhetem a látogatást? - érdeklődött anya tőlem
Harryre néztem, aki elnevette magát. Ezután összenéztek anyával, majd belőle is kitört a nevetés. Én mindeközben értetlenkedve ültem a helyemen és vártam a magyarázatot, ugyanis megkérdezni nem tudtam a nevetség tárgyát.
-Ne haragudj, édes. - csillapodott le Harry - Én már nem bírom tovább. - pillantott anyára
-Én bírnám még. Be nem állt a szája, míg itt volt. - nevetett anya
Sértődve pillantottam anyára, aki elnézést kért és közölte, hogy csak viccből mondta, de így volt.
-Én egész úton szórakoztam vele, már nem tudom tovább nézni a szenvedését. - esett meg rajtam Harry szíve
-Hagyjuk még egy kicsit. - legyintett anya
Ahogy ezt kimondta, ajkaim 'O' alakot vettek fel, kezeim választ várva tártam szét, amire elnevették magukat. Nem emlékeztem, hogy ilyen jóban lettek volna. Bár, nem tudom mennyit beszélhettek, amikor sétáltam Tommal.
-Szeretnél beszélni? - nézett rám Harry
Szemöldökeim az égbe emelkedtek, amint rá emeltem tekintetem. Ebből feltételezem leszűrte, hogy fejemben gúnyosan elhangzott a "Szerinted?" kérdés.
-Szóval, mi szél hozott ide, Thea? - szólított meg végül anya
Arcomra hatalmas mosoly ült, az első dolgom még sem az volt, hogy anyának válaszoljak. Ahogy azt szinte egész úton tettem, "verekedtem" Harryvel. Most csak vállon csaptam.
-Szemét, ezért még kapsz. - mondtam komolyan
Ezután anya felé fordultam, a nevető Harry pedig ismét úgy helyezkedett, hogy kéz a kézben üljünk.
-Nem látogathatlak meg, csak úgy? - háborodtam fel anya kérdésére
-De, nekem nincs ellenemre, csak nem szokásod, gondoltam történt valami.
-Nem, csak nemrég találkoztam Harry anyukájával és gondoltam akkor már hozzád is benézhetnénk, ki tudja, mikor ér rá megint. Bemutatnálak titeket egymásnak, ha kellene. Egyébként honnan tudtad, hogy meg kell szólítania valakinek, hogy beszélhessek? - kíváncsiskodtam
-Míg rendezkedtél a vonaton írtam egy üzenetet anyukádnak, hogy ne szólítson a neveden. - magyarázkodott Harry
-Igen, és azt is írtad, hogy beavatsz. - nézett ránk érdeklődő tekintettel anya
-Vártunk a vonatra, ez az ökör meg felvetette, hogy kő-papír-ollózzunk, én pedig bele mentem és veszítettem. - foglaltam össze röviden
-Arra én is rá jöttem. - nevetett anya - Akkor nincs semmi, amit megosztanátok velem?
Harryvel egymásra néztünk, majd egyszerre anyához fordulva nemlegesen megráztuk a fejünket.
-Akkor nem is rabolom tovább az időtöket, menjetek, amerre akartok, csináljatok, amit akartok. - hagyott magunkra
Kicsit meglepődtem, hogy őszinte legyek, de nem zavart. Addig, míg Harryvel vagyok, biztos, hogy nem beszélek vele. Majd esetleg este, amikor már Harry elterül mellettem. Na meg persze, ha már nem ölelget, mint egy plüssmackót.
Úgy, mint a vonaton, hozzám bújt és orrát arcomhoz kezdte dörzsölgetni. Imádtam, amikor ezt csinálta.
-Hova menjünk? - hajtotta fejét vállamra
-Előbb vigyük fel a cuccot a szobámba. - álltam fel
Harry ugyanígy tett, majd azt a kevés holmit lepakoltuk az ágyam mellé. Törökülésben az ágyon foglaltam el a helyem, Harry pedig lefeküdt, fejét ölembe helyezve. Felnézett rám, mire én gyengén homlokon csaptam. Ekkor feldőlt, majd velem szemben térdelt. Lassan közeledni kezdett felém, én pedig nevetve hátráltam.
-Ezt megérdemelted. - érveltem a magam javára
Harry továbbra is rosszalló tekintettel közelített felém, mígnem a falnak ütköztem. Ekkor mindkét kezével megtámaszkodott a fejem mellett, én pedig egy gyors mozdulattal átbújtam alatta és az ajtóhoz siettem. Nem voltam elég ügyes, Harry hamar beért. Amint kezem a kilincsre helyeztem, körbe fonta a derekam, megemelt a földről és mit sem törődve a csapkodásommal, visszasétált velem az ágyig, amire aztán óvatosan ledobott. Szerettem vele játszani, olyanok voltunk, mint két őrült barát.
-Ezt már nem úszod meg. - hajolt fölém
Csuklómnál fogva az ágyhoz nyomott, majd amikor megcsókolt, feltérdelt az ágyra. Hamar kihúztam kezeimet gyenge szorításából, majd a nyaka köré fontam őket. Éreztem, ahogy elmosolyodik, azt hitte, nyert ügye van. Azonban ki kellett, hogy ábrándítsam. Ajkaimat elhúztam, majd utat törtem magamnak a karja mellett. Ezúttal valószínűleg kicsit váratlanabbul érte a szökésem, ugyanis kijutottam a szobából. A nappaliig sikerült lerohannom, ahol azonban Harry egy hirtelen mozdulattal megemelt a földtől. Ajkaimat egy halk sikoly hagyta el, amint ez megtörtént, anya a hang irányába sietett a konyhából. Addigra már Harry felvett a vállára, mint egy zsákot és csak a combomnál fogott, nehogy leessek. A hátát ütögettem, amikor tett egy kilencven fokos fordulatot. Kicsit megemeltem a fejem, majd intettem az értetlenkedő anyának. Csak felnevetett, majd visszament a konyhába. Én még mindig azon ügyködtem, hogy leküszködjem magam Harry válláról. Sem a kapálózásom, sem a kérődzésem nem hatott.
-Tegyél már le. - kértem meg sokadjára
Már a szobámban voltunk, a kijelentésemet követően pedig végül óvatosan az ágyra dobott és ismét felém kerekedett. Féloldalas mosolya volt a gyengém és azt hiszem ezt ő is tudta, akárhányszor így pillantott rám. Önkénytelenül az én arcomra is mosoly csúszott és nem bírtam megállni, hogy ne csókoljam meg.
-Ebéd! - kiáltott fel anya
Ajkaink nehezen váltak el, majd amikor az megtörtént, Harry nem tágított. Továbbra is apró puszikkal hintette be ajkaimat, valamint az arcomat.
-Ennünk kéne, nem gondolod? - szakítottam félbe
-Meglennék kaja nélkül. - vont vállat
Folytatta utóbbi tevékenységét, de én már tényleg kezdtem éhes lenni. Vállaira helyeztem kezeimet, majd megpróbáltam eltolni magamtól, de nem tudtam. Nem volt hozzá elég erőm, sem akaratom. Az a gyengédség, amiket az apró érintéseivel éreztetni tudott velem, felülmúlhatatlan.
-Oké, azt hiszem tényleg ennünk kéne. - fogta a hasát
-Menjünk. - mosolyodtam el
Felállt, majd engem is felsegített az ágyról. Ahogy megfordult, hogy elinduljon kifelé, a hátára ugrottam. Kicsit megingott a váratlanul ért ugrásomtól, de nevetés közben a combom alá fogott, nehogy leessek. A szobából kiérve kezeim szemeire tapasztottam, mire ő megállt.
-Feltűnt, hogy befogod a szemeimet? - kérdezte kissé meglepődve
-Most, hogy mondod. - ironizáltam
-De akkor irányíts és nehogy neki vezess valaminek. - kötötte ki
-Oké, csak egyenesen úgy tíz lépést. - mondtam hozzávetőlegesen
Nagyon óvatosan újra elindult a konyhába úgy, hogy én még a hátán csöngtem, eltakarva látószerveit. Miután kiadtam a tíz lépéses parancsot, nem is igazán figyeltem merre megy, csak nem téveszti el az egyenes irányt. Azon gondolkodtam, hogyan mondjam el anyának, amiért jöttem, vagy, hogy egyáltalán beavassam-e.
Csak arra lettem figyelmes, hogy Harry nekimegy valaminek és majdnem elesik. Feltűnt, hogy kicsit félre irányozódhatott, ugyanis sikerült levállalnia a falat. Felnevettünk, majd inkább csak a mellkasára hagytam esni kezeimet, míg megtette azt a néhány lépést asztalig.

Az ebéd jó hangulatban telt, miközben anya néhány kérdéssel kicsit jobban megismerte Harryt. Már csak arra várok, hogy Harry visszaérjen a fürdőszobából, elaludjon és végre beszélhessek anyával. Fog neki örülni, hogy felébresztem, de ezt az egy éjszakát kibírja szerintem.
Gondolatmenetemből az ajtó záródása zökkentett ki, majd az álmos Harry rekedt hangja.
-Mikor megyünk holnap? - érdeklődött
-Nem tudom, majd holnap kitaláljuk. - vontam vállat
-Baj van? - ráncolta össze szemöldökét
-Nem, dehogy. Csak fáradt vagyok. - húztam a szám
-Pedig nem cipeltél mázsányi súlyt a hátadon. - kötekedett
-Ha nem bírtál el 65 kilót, az nem az én hibám.
Elnevette magát, majd fészkelődni kezdett. Ekkor ülő helyzetemen én is változtattam és lecsúsztam Harry szintjére. Néhány centi választott el tőle, kezeinket összekulcsolta, majd szemeimbe nézett.
-Szeretlek. - mondta teljes őszinteséggel
Először kicsit meghökkentem, nem voltam biztos benne, hogy azt hallom, amit mond. Ez volt az első alkalom, hogy kimondta, én pedig még egyszer sem tettem meg. Várni akartam még vele, mert nem voltam biztos benne, hogy Harry is ugyanígy érez. Most viszont, hogy tudom, boldogabb vagyok, mint eddig, hisz ez azt jelenti, hogy bízik bennem azok után is, ami történt.
-Én is szeretlek. - nyögtem ki széles mosollyal
Ezután kaptam egy puszit az orromra, majd lehunyta szemeit.
-Jó éjt, asszony. - mondta még egy alattomos mosollyal
Csak gyengén meglöktem, mire kipattantak szemei, és ugyanazzal a kötekedő mosollyal, ami eddig is az arcán ült, ő is meglökött. Ez elég volt ahhoz, hogy vérre menő harcba kezdjünk. Néhány perccel később már ott tartottunk, hogy a csípőjén ültem és próbáltam felpofozni, több-kevesebb sikerrel.
-Ez fáj. - céloztam a szorításra
-Ne haragudj. - kért elnézést
Ahogy elengedte az egyébként sértetlen csuklóm, a lehető leggyorsabban pofoztam fel, majd elnevettem magam, hogy sikerült őt átvernem. Mivel rá jött, hogy egyáltalán nem fájt a szorítása, ledobott a csípőjéről, majd a földön is hagyott.
-Fel ne fázz. - tette még hozzá
-Nem fogok, ne aggódj. - válaszoltam flegmán
Egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla a takarót, majd felálltam és az ágy végéhez álltam.
-Nem akarod visszaadni? - nyújtotta a kezét
-Nem. - mondtam határozottan - Majd akkor, ha bocsánatot kérsz.
-Miért? - értetlenkedett
-Amiért lelöktél. - mutattam a földre
-Magadnak köszönheted. - vont vállat
-Te is, ha fázni fogsz éjszaka. - utánoztam mozdulatát
Sóhajtott egyet, majd feltérdelt. Felém kezdett el araszolgatni, én pedig néhány lépést hátráltam, nehogy a takaróért nyúljon. Az ágy végéhez érve tenyereire támaszkodott, majd leült, lábait a földre lógatva. Én eközben a takarót szorongattam és arra vártam, hogy megszólaljon.
-Mégis hol akarsz aludni? - tette fel keresztkérdését
-A földön, vagy akár a nappaliban. - válaszoltam magabiztosan - Egyébként is, ez az én szobám, miért én mennék el?
-Mert én vagyok a vendég. - jelentette ki
-Épp ezért kellene csendben lenned és azt tenned, amire kérlek.
-Jól van, most már aludnunk kéne, nem gondolod?
-Előbb kérj bocsánatot. - makacskodtam
-Ne haragudj. - hadarta el
-Ez így nem elég, nem volt őszinte.
Ekkor ismét hatalmasat sóhajtott, majd kicsit megemelkedett és a földre térdelt. Felnézett rám, miután kicsit felém lépkedett. Kezeit csípőmre helyezve kezdett bele monológjába.
-Drágám, kérlek ne haragudj, hogy lelöktelek az ágyról. Meg tudsz nekem bocsátani? - játszotta túl magát
-Nem is tudom. - gondolkodtam
Nálunk a verekedés és a kötekedés mindennapos volt. Harry csak a takaró végét fogva felállt, majd rám dobta. Olyan váratlanul ért, hogy nem tudtam levenni magamról, mert ismét zsákként vett a vállára. Ledobott az ágyra, majd mellém mászott, míg én nehezen leszedtem magamról a takarót. A hajam mindenhol szét állt, Harry mégis csak egyetlen egy tincset tett el az útból, ami csak azért zavarta, mert megakadályozta, hogy meg tudjon csókolni.
-Most már tényleg aludjunk. - mondta mosolyogva
Nem válaszoltam, csak kényelembe helyeztem magam. Ezt azonban Harry felborította, amikor fészkelődése közben összefonta lábainkat is. Nem mondom, hogy rosszul esett, csak kicsit váratlanul ért.
Nagyon lefárasztott a mai nap, de nem akartam elaludni, mert biztos voltam benne, hogy akkor nem kelek fel addig, míg el nem kell hagynunk Newcastlet. Nekem viszont muszáj volt beszélnem anyával.

Már tizenegy óra körül biztos voltam benne, hogy Harry alszik, de olyannyira összebújtunk, hogy képtelen vagyok őt itt hagyni. Ha kicsit jobban erőlködöm a szabadulásomon, biztos, hogy azonnal feleszmél. Ilyenkor persze a legapróbb zajra is képes lenne felébredni, a vonaton viszont nem sikerült elsőre felkeltenem.
Újra neki lendültem, hátha ezúttal szerencsével járok. Már legalább egy órája próbálkozok, egyszer csak sikerül. Óvatosan elkezdtem kihúzni a lábam az övéi közül, de amint kicsit sietősebben tettem, felhorkant. Ilyenkor mindig megállt bennem az ütő, azonnal rá meresztettem szemeimet és reméltem, hogy nem ébred fel. Folytattam a szökést, amikor úgy láttam, hogy nem fog felébredni. Kezeimet szabadítottam ki védő szorításából, majd végül a másik lábamat is.
Ezután halkan, lábujjhegyen közelítettem meg a szoba ajtaját. Amint átlépem a küszöböt anélkül, hogy Harry felébredne, nyert ügyem van.
Ezt meg is tettem, de a biztonság kedvéért úgy döntöttem, behajtom az ajtót, nehogy beszűrődjön valami hang, amire felébredhet.
Ezután anya hálója felé vettem az irányt és egyre jobban izgultam attól, hogy biztos jó ötlet-e, ha elmondom neki.
Ahogy közelítettem anya szobájához, egyre bizonytalanabb voltam. Aztán egy ajtócsapódásra lettem figyelmes. Olyannyira ledermedtem, hogy meg sem tudtam mozdulni. A hang irányába fordultam, tudtam, hogy csak Harry lehet az, hisz anya alszik. Álmosan megdörzsölte szemét, majd azon az ellenállhatatlan, rekedtes hangján felszólalt.
-Miért nem alszol? - vont kérdőre
-Csak a mosdóba megyek. - válaszoltam hosszú gondolkozás után
Ez a határozatlan kijelentés a hosszanti gondolkozásom után valószínűleg rá döbbentette Harryt, hogy nem az igazat mondtam.
-Anyukád szobájába? - nézett rám kérdőn - Thea, mi folyik itt?