36.fejezet - A fekete ruhás nő (S02E11)

Sziasztok! Majdhogynem két nem volt új rész, bár nem úgy tűnt, mintha hiányzott volna valakinek. Láttam a csoportban, hogy sokaknak a telefon okoz gondod, nem pedig a sztori, ennek örülök is, meg nem is. Mindegy, nem húzom tovább az időt. A helyesírási hibákat nézzétek el, siettem. Remélem tetszeni fog és kicsit többen írnak majd. Jó olvasást!

Thea*

-Anyukád szobájába? - nézett rám kérdőn - Thea, mi folyik itt? 
Mondhattam volna az igazat, de nem tudtam. Nem akartam, hogy Harry emiatt aggódjon, hisz ez nem miatta történt. Azonban gyorsan és valami hihető sztorival kellett előállnom. Tudom, hogy ez már a harmadik titkom, és ha ezek kiderülnek, soha nem fog megbocsátani, de nem tudom őt ebbe beavatni. Így is elrejtem előle egy régi hatalmas baklövésem és azt is, hogy Tom nem csupán egy barát volt. Ha megtudná, hogy nem is jövünk ki olyan jól az anyjával, mint hiszi, teljesen összeomlana. Megpróbálom távol tartani ezektől a kis hazugságoktól, ameddig csak tudom.
-Szóval, mi folyik itt? - várta a magyarázatot 
-Csak beszélni akartam vele. - sóhajtottam nagyot
-Miről? - hökkent meg
-Van valami, amit nem mondtam el neked. 
-Akkor miért anyukáddal akartál beszélni?
-Mert ki akartam kérni a véleményét. Kíváncsi voltam, ő mit tenne a helyemben.
-Most akkor beszélsz vele és vagy megtudom, hogy mi volt ez az egész, vagy holnap úgy teszünk, mintha meg sem történt volna?
-Egyik sem. Nem keltem fel, viszont elmondok mindent. - válaszoltam hosszas gondolkodás után
Harry érdeklődve, de még mindig álmos tekintettel csoszogott vissza a szobámba. Csak egy mély levegővétel után tudtam követni őt és megállni előtte. Az ágyon ülve kísérte figyelemmel minden lépésem, amit a szemei előtt tettem meg fel, s alá járkálásom közepette. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, éreztem, hogy ez lesz az első komolyabb veszekedésünk.
-Nem akarlak sürgetni, édes, de nem azért ébredtem fel, mert kialudtam magam. - ásított nagyot
-Tudom, tudom, ne haragudj. - szavatkoztam - Csak nem tudom, hogy kezdjek bele.
-Kezdhetnéd mondjuk az elején. - adott felesleges ötletet
-Az a helyzet, hogy azért nem mondtam el, mert nem akartam, hogy rosszul érezd magad miatta, vagy esetleg dühös légy.
-Oké, de mégis mit? - türelmetlenkedett
-Tom nem csak egy barátom, hanem az exem. - nyögtem ki nehezen
Valamit el kellett neki mondanom és ez tűnt a legenyhébbnek mind közül. Hogy ezután mi lesz, azt nem tudom. Harry nem szólt semmit, ezzel pedig már ezelőtt is az őrületbe tudott kergetni. Vártam, hogy végre megszólaljon, de nem akartam vitába folyni, pedig tudtam, hogy elkerülhetetlen.
-És ezt mikor akartad elmondani? Mi lett volna, ha nem tűnik fel, hogy kiosontál az éjszaka közepén, anyukád pedig jobbnak látja, ha nem osztod meg velem? - kérdezte némi gúnnyal a hangjában
-Nem tudom, ne haragudj, kérlek.
-Nem haragudnék, ha mondjuk ezt már akkor elmondod, amikor megkérdezem. Miért kellett hazudnod? Jobb, hogy most derült ki ez az egész? - kérdezte felháborodva - Kezdtem újra megbízni benned, erre előállsz egy ilyennel. Meddig fogjuk még ezt játszani? Hány titokkal fogsz még előrukkolni, mielőtt minden teljesen rendben lenne köztünk? Direkt csinálod?
Nem tudtam megszólalni. Harry belém fojtotta a szót és már a sírás környékezett. Ha tudná, hogy ez nem az utolsó volt. Félek, hogy a következőnél már nagyon a kapcsolatunk rovására megy, vagy, ami még rosszabb, talán szakít is velem.
-Azt hiszem a kanapén alszok. - mondta dühösen
Szinte ki sem tudtam nyitni a számat, már el is tűnt az ajtó mögött. Ezután néhány pillanatig csak meredtem magam elé, lábaim földbe gyökereztek. Miután magamhoz tértem, azonnal a nyomába eredtem. Leszaladtam a nappaliba, majd a rendezkedő Harry mögé sétáltam. Átöleltem, majd fejem a hátára döntöttem.
-Ne haragudj. - kérleltem
Ekkor megfogta a hasa előtt összekulcsolódott kezeimet, majd leszedte magáról. Leült, utána pedig az ölébe húzott és átölelte a derekam.
-Elmondhattad volna, amikor volt rá alkalmad. Megkérdeztem, hogy ki ő, nem igaz?
-De, sajnálom. Féltem, hogy nagyon dühös leszel, amiért felhívott. Nem akartam már az elején balhézni.
-Nem balhéztunk volna. Megkérdeztem, és ha válaszolsz rá, megbeszéljünk. Nézd, kicsim, nekem se te vagy az első barátnőm, neked pedig nem én vagyok az első barátod. El tudom fogadni, hogy együtt voltatok, szerettétek egymást és kész. Gondolom nem azért vagy velem, mert még mindig szereted őt.
-Nem. - csúszott széles mosoly az arcomra - Tényleg sajnálom, hogy nem szóltam, ne haragudj.
-Nem haragszom, de legközelebb, ha megkérdezem, ne titkolózz. - kötötte ki
-Nem fogok. - mondtam határozottan - Felmegyünk?
-Megint sétáljak? Nincs kedvem. - dünnyögött 
-Majd felviszlek a hátamon. - hülyéskedtem
-Igazán megteheted, miután lecipeltetted magad a konyhába.
-Csak vicceltem. - nevettem
-Én viszont nem. Gyerünk, asszony. Nem sokára meccsed lesz, edzeni kell.
-De nem tonnányi súlyokat szoktam emelgetni. - kötekedtem
-Akkor majd fogsz.
Rászántam magam és felálltam. Tudtam, hogy Harryvel a hátamon nem fogok messzire eljutni, de kíváncsi voltam, meddig bírom. A kanapéra állt, nehogy elboruljak az ugrás következtében ért hirtelen lökéstől, én pedig próbáltam őt megtartani, több-kevesebb sikerrel. Két lépést sikerül előre mennem, amikor kitört belőlem a nevetés és nem bírtam tovább menni. 
-Ennyi? Milyen boxoló vagy te? - incselkedett Harry
-Nem azt mondanád háromszor annyi súllyal a hátadon.
-Cipeltelek már, kicsim. 
Kijelentésére előredőltem, majd ledobtam magamról a kötekedő Harryt. Sértődést játszva megállt előttem, majd sokat sejtető mosollyal rám nézett.
-Ezt nem úszod meg ennyivel. - jelentette ki
Mire megszólaltam volna, már a vállán hasaltam. Nem akartam kiabálni, ugyanis anya még mindig aludt. Csak szótlanul ütögettem a hátát és rugdalóztam. Amint a szobámba értünk, az ágyra dobott és azonnal felém kerekedett. Nevetésemet apró csókokkal zavarta meg,
-Már nem vagy álmos? - tettem fel a kérdést, amire már tudtam a választ
-Nem. - válaszolt két csók között
-Miből is gondoltam?
-Tényleg aludnunk kéne. - motyogta, még mindig felettem térdelve
-Nem úgy nézel ki, mint aki komolyan gondolja. - céloztam az apró csókokra
-De már tényleg álmos vagyok. - hadarta el
Erőt vettem magamon, ami elég nehéz volt, ugyanis nem szívesen utasítottam el Harry kényeztetését. Minden erőmmel a mellkasára helyezett kezeimmel lelöktem magamról és feldőltem.
-Pofa be és aludj. - förmedtem rá, mielőtt megszólalhatott volna
Felnevetett, és míg az ajtó mellé sétáltam, hogy lekapcsoljam a villanyt, elhelyezkedett. Ezután én is befészkeltem magam mellé és lehunytam a szemeimet.

Reggel azzal a tudattal ébredtem, hogy még mindig nem beszéltem anyával, viszont a tegnap esti dolog után úgy tűnt, inkább nem is fogok. Úgy sem tudna tenni ellene, azt pedig nem akarom, hogy idegeskedjen miatta. Majd megoldom valahogy, nem rángatok bele több embert.
-Jó reggelt. - fordult felém Harry
Szemeit még mindig nem nyitotta ki, az előző megjegyzése ellenére sokkal inkább úgy tűnt, hogy nem óhajt felkelni, inkább csak lustálkodik.
-Neked is. - nyomtam egy puszit a homlokára
Én nem sokkal ezután feltápászkodtam, majd elkészültem, hogy reggeli után azonnal visszaindulhassunk Londonba. Mire elkészültem és visszamentem a szobámba, hogy összepakoljam a cuccainkat, Harry csupán annyit tett, hogy visszafordult. Nem hagyhattam, hogy egész nap itt lézengjen, úgy döntöttem felébresztem.
Lassú léptekkel közelítettem az ágy felé, majd egy hirtelen mozdulattal ráugrottam. Az első néhány fel-le ugrálásom után nem történt semmi. Aztán, amikor nem számítottam rá, Harry felém fordult és elkapta a lábam. Ijedtemben majdnem felsikítottam, de még épp sikerült megállnom.
-Muszáj ezt? - kérdezte rekedtes hangján, amikor leálltam
-Mennünk kell. - magyarázkodtam
-Csak öt percet.
-Nem, mert visszaalszol és az istennek se tudlak majd felkelteni. - mondtam határozottan
A hátára fordult, majd néhány pillanat múlva nagy nehezen, de kinyitotta a szemét. Ezután egy apró csókot leheltem ajkaira, amitől elmosolyodott.
-Ez működik. - mondta széles mosollyal
-Mi? - kérdeztem értetlenkedve
-Adj egy csókot.
Kérésének eleget téve cselekedtem, majd újabbat kért.
-Szóval mi működik? - kérdeztem meg ismét, miután felült az ágyon
-Attól, ahogy megcsókoltál, úgy éreztem van miért felébrednem. Ezt azért nem hagyhatom ki. - nevetett
Széles mosoly csúszott az arcomra, majd megöleltem. Egy újabb csókkal a fürdőszobába invitáltam, hogy míg elkészülődik, én kicsit rendbe szedjem a szobámat. Ezután lecaflattam a konyhába reggeli után kutakodva. Végül úgy döntöttem összedobok egy gyors rántottát, azt talán nem szúrom el. Lehet nem túl hihető, de kettőnk közül Harry a jobb szakács. Annak ellenére, hogy ennek fordítva kellene lennie, mindig ő serénykedik a konyhában, ha arra kerül a sor, hogy valami ehetőt kell összeütni. Ez rám nézve jó, ugyanis nem halok éhen és nem hízok el a sok gyors kajától.
Miközben azon tevékenykedtem, nehogy elrontsam a világ egyik legegyszerűbb ételét, éreztem, ahogy az a bolond mögém settenkedik. Egy óvatlan pillanatban átkarolt, majd magával szembe fordított. Elvoltunk így egy ideig egymás karjaiban, amikor Harry elhúzta ajkait.
-Jesszus! - szólaltam fel
Egy hirtelen mozdulattal megfordultam, majd befejeztem a majdnem odaégett reggelit.
-Ez miattad történt. - okoltam Harryt
-Mi?
-Majdnem odaégett a reggeli. - magyaráztam el
-Nem én tehetek róla, hogy nem tudsz főzni. - vont vállat
-De igen, már meg kellett volna tanítanod.  - mondtam felháborodva
-Amint haza érünk, neki láthatunk. Kifogástalan tanár vagyok, de ezt már te is tudod. - mondta nagyképűen
Előtört belőlem a nevetés, ezzel egyébként az edzésekre célzott, amiket ő tartott nekem a legtöbb meccsem előtt.
-Erről jut eszembe, majd lassan elkezdhetnénk megint edzeni, ha Kevin leszervezi a meccset.
-Felőlem. - válaszolt félvállról
-Jó reggelt. - csoszogott le anya álmos fejjel

-Alig vártam már ezt a pillanatot. - estem be az ajtón
-Nem csak te. - értett velem egyet Harry
-Megyek lezuhanyzok és szerintem alszok is.
-Megvárjalak, vagy menjek haza?
-Rád bízom. - vontam vállat - Ha nem vagy fáradt és nem mentek holnap sehova, megnézhetünk egy filmet.
-Oké, akkor addig választok, míg lezuhanyzol. - vágódott le a kanapéra
-Sietek. - nyomtam csókot ajkaira
-De ha gondolod, szívesen segítek.
-Megoldom. - nevettem
Rosszalló tekintettel megráztam a fejem, majd  a szobámba vettem az irányt. Előkerestem a pizsamám és a fürdőt vettem uralmam alá. Közben elgondolkodtam, hogy jól döntöttem-e, amikor elhatároztam, hogy még anyának sem szólok erről az egészről. Tudom, hogy egy idő után sokkal rosszabb lesz, ha magamban tartom, de egyenlőre nincs más ötletem. Harryt nem akarom ezzel nyaggatni, másnak meg tudnám elmondani, senkiben sem bízom meg annyira, hogy egy ilyet megosszak vele.
Miután végeztem, csatlakoztam Harryhez, aki már a kanapén várt rám egy takaróval.
Ahogy a közelébe értem, felemelte a takarót és így akadály nélkül bebújhattam a meleg pokróc alá, egyenest Harry oldalához. Átemelte felettem a kezét, majd ahogy magához húzott, egy puszit nyomott a homlokomra.
-Mit nézünk? - érdeklődtem
-A fekete ruhás nő.
-Abban nem Harry Potter játszik? - fordultam felé
-Daniel Radcliffe. Rá gondoltál, nem? - nevetett
-Igen, de mindig elfelejtem a nevét, olyat fura. Egyébként ez nem horror? - néztem kétségbeesetten a már elindult filmre
-De, miért? Kapcsoljam ki? - kérdezte Harry aggódva
-Nem, csak kérdeztem. - vontam vállat
Őszintén szólva hallottam már egy-két dolgot erről a filmről, amik nem voltak túl kecsegtetőek számomra. Egyébként sem vagyok odáig a horror filmekért, de ha már Harry elindította, gondolom nem azért tette, mert ezt találta meg leghamarabb. Ha meg akarja nézni, nem állok útjába, kibírok néhány órát, addig is együtt vagyunk.

A film valami brutális volt számomra. Próbáltam visszafogni magam, de néhány apróbb jelenetnél önkénytelenül Harryhez húzódtam. Ő persze élvezte a védelmező barát szerepét, nekem viszont ez nem tetszett. Valószínűleg nem könnyen fogok ma este elaludni, de akkor sem kell rám vigyázni.
-Akkor azt hiszem én megyek. - sóhajtott nagyot Harry - Vagy maradjak itt és vigyázzak rád? - húzogatta a szemöldökét 
-Tudok magara vigyázni. - flegmáztam vele
-Biztos ne maradjak?
-Nem kell, megleszek.
-De hívj, ha van valami.
-Miért, szerinted nem bírok ki egy éjszakát nélküled? - vontam kérdőre
-Nem úgy értettem, csak..
-Csak szerinted azért, mert nő vagyok, félek egy horror film után egyedül. - vágtam a szavába
-Mi bajod van? - förmedt rám - Csak annyit mondtam, hogy szívesen itt alszok, ha akarod. Mi rossz van ebben? Baj, hogy veled akarok még lenni egy kicsit? Szólj, ha sok vagyok, elmegyek, vagy, ha gondolod, inkább nem is jövök.
-máskor nem  vagy ilyen nagylelkű, csak fogod magad és haza mész. 
-Nyugodj már le, zavar, hogy felajánlottam?
-Igen, zavar. Máskor miért nem akarsz maradni? Mert máskor biztos "nem félek". - gúnyolódtam
-Szívtál valamit? Csak azért kérdeztem, mert tudom, hogy nem vallanád be, ha félnél.
-Mi rossz van benne?
-Semmi, egy szóval sem mondtam, hogy ez rossz dolog. Ne forgasd ki a szavaimat, oké? Ehhez nagyon értesz, úgy látom. - mondta felháborodva - Tudtam, hogy nem kérnél meg rá, hogy itt maradjak, mert félsz, ezért gondoltam örülnél, ha itt aludnék. Úgy tűnik hatalmasat tévedtem.
-Nem tévedtél, de nem akarom, hogy csak azért maradj itt velem, mert úgy érzed vigyáznod kell rám.
-De én épp ezért akarok maradni. Vigyázni akarok rád, mert az azt jelenti, hogy szükséged van rám. Érezni akarom, hogy néha segítenem kell. Pasi vagyok, én szeretem, ha a horror filmnél hozzám bújsz, vagy megkérsz, hogy kinyissak valamit. Annak is örülök, ha megkérsz rá, hogy segítsek valamit eltenni, mert nem bírod el. Azt akarom, hogy éreztesd velem, én vagyok a pasi és szükséged van rám. Érted? Én ezzel semmi rosszat nem akartam.
-Mégis veszekszünk. - sütöttem le a fejem
-Mert makacs vagy és önfejű.
Felém lépett, majd államnál fogva megemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen. Nyomott egy apró puszit az ajkaimra, majd átölelt.
-De é ezekkel az apró hibákkal szeretlek. - húzott még jobban magához
-Én is téged. - mondtam széles mosollyal
-Nem akarom elrontani a pillanatot, de most akkor maradjak, vagy menjek haza?
-Ha nem mentek holnap sehova, akkor nem bánnám, ha maradnál.
-Remek döntés. Most akkor elárulom, hogy ha haza küldtél volna, akkor az éjszaka leple alatt visszamászok és a frászt hozom rád. - mondta teljes beleéléssel
-Köszi. Előbb megnézetsz velem egy horrort filmet, majd a szívemet is megállítanád. Hát nem mondom, törődő barát vagy, Harold. - játszottam sértődöttet 
-Megyek lezuhanyzok. - indult el a fürdő felé
-Engem meg egyedül hagysz? - estem kétségbe
-Ennyire félsz?
-Igen. Leülök az ajtó előtt és beszélgetünk. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Akkor már nem lenne mindegy, ha bejönnél? Nem vagyok szégyenlős. - húzogatta a szemöldökét
-Elég, ha az ajtó előtt vagyok. - nevettem fel
-Te tudod. - vont vállat
-Hozok széket.
-Majd én hozom, nehogy valami elkapjon. - gúnyolódott 
-Veled megyek. - futottam utána
-Kicsim, én is nagyon szeretlek, de ez nekem így nem jó. - célzott a szorításomra
-ne haragudj. - nevettem
-Gyors leszek. - nyomott csókot ajkaimra
nyugodtan hihetitek azt, hogy beszari vagyok, de nem tehetek róla. Sosem szerettem a horror filmeket és nem is fogom. Néha kicsit azért rá játszok, hogy Harry élvezhesse, amíg itt van, de kicsit tényleg félek.
-Mit csináltok jövő héten? - kezdeményeztem én a beszélgetést
-Csak a szokásos. - szűrődött ki halkan a hangja - Stúdió, koncertek és a társaik. 
-Megint utaztok? - kérdeztem csalódottan
-Nincs más választásunk. De figyelj, a közeli városokba jöhetnél velünk. - ajánlotta fel
-Nem zavarnék?
-Valószínűleg El is ott lesz, ha csak nem fog tanulni. Biztos, hogy nem bánná senki, ha egyel többen lennénk. Meg persze én se.
-Én se bánnám, ha kicsit többet lennénk együtt.
A beszélgetésünket Harry telefonja zavarta meg, ami az ölemben pihent. Rá sem pillantottam a kijelzőre, amikor Harry már kikiabálta, hogy vegyem fel. Csak azután pillantottam a hívóra, majd a szívem a torkomban kezdett el dobogni.