37.fejezet - Koncert Harlowban(S02E12)

Hello mindenki! Ne haragudjatok, nagyon nagyon röstellem, hogy ennyit késtem és most sem tudtam csak egy ilyen rövid résszel előállni. Elég nehéz már írni, ami viszont még rosszabb, hogy időm se nagyon engedi. Nagyon sajnálom, a következő rész remélhetőleg nem ennyi késéssel fog érkezni, remélem megértitek. Örülnék azért néhány hozzászólásnak, egész nyugodtan le is hordhattok benne, megengedem. Jó olvasást!.:)

Thea*

-Anyukád az, biztos felvegyem? - kérdeztem kétségbeesetten
-Igen.
Ez a válasz számomra rosszabb volt, mint a nemrég megnézett horrorfilm. Nagyot nyeltem, majd félve emeltem fülemhez a telefont, miközben fogadtam a hívást. Olyan érzésem volt, mintha a Körben lennék és most várnám a hívást.
-Szia, kicsim. Ne haragudj, hogy nem hívtalak előbb, de nem volt időm.
-Thea vagyok, Harry még zuhanyzik. - szólaltam meg remegő hangon
-Ouh, remek. - mondta gúnyosan, majd rám nyomta a telefont
Ennek felettébb örültem. Nem kellett attól rettegnem, hogy mikor fog ismét nekem esni.
Néhány pillanattal a hosszadalmas telefonbeszélgetés lebonyolítását követően, Harry kisétált a fürdőszobából, fején egy törölközővel. A haját szárítgatta vele, amitől a szokásosnál is kócosabb lett.
-Szóval ez ilyen vicces? - kérdezte felháborodva
-Nem is sejted mennyire. - nevettem tovább
Bosszúból a fejemre dobta a nedves törölközőt, majd elkezdte dörzsölni a fejemen. Ennek köszönhetően az én hajam is mesébe illően állt.
-Kösz, kicsim. - hálálkodtam  - Másodállásban lehetnél fodrász.
-Az vagyok, de pszt. Erről senki sem tud. Nem akarom, hogy Lou munkanélküli legyen. - suttogott komolyan
-A fonásodból nem jöttem rá, hogy fodrász vagy.
-Direkt rontottam el, nem akartam, hogy megtudd. De ezt mindenképp titokban kell tartanod.
-Rendben. - nevettem
-Mit akart anya?
Erre a kérdésre magam sem tudtam a választ, ugyanis nem beszéltünk  olyan sokat. Harrynek viszont mégsem nyöghettem be csak úgy, hogy rám nyomta a telefont.
-Nem tudom, azt mondta hívd vissza.
Felém nyújtotta a kezét, én pedig odaadtam neki a mobilját. Egyik kezében a törölközővel, összeráncolt szemöldökkel nyomkodta a telefonját. Miután füléhez emelte a készüléket, rám pillantott és a vállamra dobta a törölközőt, majd csípőre tette a kezét.
-Szia. - csillant fel a szeme
Eddig is tudtam, hogy szoros kapcsolatot ápolnak, de ebből a nézésből rá jöttem, hogy feleslegesen közölném Harryvel a tényeket. Tudom, hogy szeret és hogy törődik velem, de valamiért mégis úgy érzem, hogy nem hinné el, ha azt mondanám, az anyja megpróbál közénk állni. Meg is értem és egy kicsit irigylem is. Ha csak fele annyira lenne jó a kapcsolatom anyával, mint Harrynek, biztos, hogy kicsit boldogabb lennék.
-Mehetünk? - állt meg előttem Harry
Rá emeltem tekintetem, egy pillanatra nem tudtam, mire céloz, de ahogy lassan magamhoz tértem, rá jöttem. Csak aprót bólintottam, majd elindultam a szobám felé.
-Akkor jössz velünk jövő héten? - kérdezte Harry, miközben az ujjaimmal játszott
-Jövő héten? Hova? - illetődtem meg
-Nem úgy volt, hogy a közelebbi városokba velünk jössz?
-Én nem tudtam, hogy komolyan gondolod.
-Pedig nagyon is. - mondta határozottan
-Hány városba mentek?
-Négy, vagy öt, már nem emlékszem. - mondta némi gondolkodást követően
-Még alszok rá egyet. - mondtam bizonytalanul 

Harry mindenkivel beszélt, akivel csak lehetett, így sikerült elintéznie, hogy tényleg ne legyen meglepetés, hogy a buszon egyel több személy utazik. Mi tagadás, a hangulat eszméletlenül jó volt és a srácok már az első koncertre készülődnek. Én mindvégig a színpad mellett fogok állni, nagy valószínűséggel Eleanor és Sophia társaságában.
Ahogy az öltözőben kóvályogtam, és nézelődtem, épp elkaptam azt a pillanatot, amikor Lou Harry haját szárította. Nem bírtam ki nevetés nélkül, aminek hála természetesen észre vettek.
-Jól meggondoltad, kivel vagy együtt? - nézett rám kétségbeesetten Lou 
-Kezdek kételkedni. - nevettem
Harry egy sértődött fejjel nyugtázta a dolgot, én pedig tovább kószáltam a még ismeretlen terepen. Bele botlottam a gitározó Niallbe is, valamint a gördeszkázó Zaynbe. Liamet sehol sem láttam, de biztos voltam benne, hogy Sophiaval van, ahogy Louis Eleanorral.
-Theodora, szólnál Harrynek, hogy jöjjön a színpad mögé? - szólított meg egy férfi
-Persze. - bólintottam aprót
Elindultam vissza az öltöző felé, közben pedig valamiért nevetnem kellett azon, ahogy szólított. Soha nem hívnak így, szóval még meg kell szoknom. 
Benyitottam az öltözőbe, a képet pedig, ami elém tárulkozott, soha nem fogom elfelejteni. Harry épp térdelve, Luxal a hátán nyerített. Nem bírtam ki nevetés nélkül, míg ő továbbra is körbe-körbe furikázta őt.
-Hé, Overdose! - szólaltam meg végül - A színpad mögött kellene lenned.
-Tényleg. - kerekedtek el szemei - Leszednéd rólam Luxot.
Kérésének eleget téve szó nélkül oda álltam, majd ölbe vettem. Míg Harry végre odament, ahová kellett, én elvittem Luxot Louhoz. 
-A fiúk már a színpadon vannak? - érdeklődött Lou
-nem tudom. Harry nemrég ment ki. - vontam vállat
-Akkor lassan mi is mehetünk. Jössz, édesem? - fordult az épp fésülködő Luxhoz
-Nem. - mondta határozottan - Haragszom Harry bácsira.
-Miért? - lepődött meg Lou
-Mert nem adott puszit, mielőtt felment. - mondta sértődötten
-Akkor maradj itt egyedül. - vont vállat Lou - Mehetünk? - fordult felém
-Persze.
Elindultunk az öltöző kijárata felé, majd miután bezártuk az ajtót, Lou megállt. Vártunk néhány másodpercet, majd Lux eszeveszett dörömbölésbe kezdett. Tekintve, hogy nem érte el a kilincset, ehhez a dologhoz fordult. Lou azonnal a segítségére sietett, majd végül elsétáltunk a színpadhoz. A srácok már épp a füleseket helyezték fel, amikor Niall észre vett. 
-Harry. - szólította meg az előtte álló bandatagot
Az említett személy azonnal felém sietett, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Én bezzeg nem kaptam. -motyogta nem messze tőlünk Lux
Mindannyian felnevettünk, majd Harry odalépett hozzá. Átvette őt Lou öléből, majd miután hosszan megölelte, agyon puszilgatta. Lux hangosan nevetett, amire a környéken dolgozók is elmosolyodtak. A srácoknak lassan színpadra kellett lépniük, úgyhogy mire észre vettünk, már az ordítozó tömeg előtt álltak. A koncert kezdetét vette, amit én színpad mellől élvezhettem. Elég közel álltunk a tömeg első sorához, néhányan pedig lég meglepő módon nem csak a fiúknak kiabáltak, de volt, hogy Pault kérték meg, vegye feleségül. Jókat nevettem rajtuk, ahogy a többiek is a környékemen. A lányok szerint ez minden koncerten előfordul, de még mindig tudnak rajtuk mulatni. Megértem, és ahogy elnézem, a srácokon is eleget lehet nevetni. Nem elég, hogy elég érdekes a mozgásuk, de néha szívatják is egymást a többezres tömeg előtt. Nekem úgy tűnt, a legtöbb bohóckodásban Niall van benne, de azért Louis is rendesen kiveszi a részét. Mégis látszik, hogy ezt az egészet a szöszi élvezi a legjobban. 
-Thea. - lökött meg nagyon gyengén Sophie
Ráemeltem tekintetem, ő pedig a színpad felé biccentett fejével. Felnéztem és azt láttam, ahogy Harry puszit küld, majd elfújja. nevetnem kellett, de utánoztam a mozdulatsorát. Ennek az lett a vége, hogy imitálta, ahogy elkapja, majd zsebre tette. Komolyan mondom, néha nem teljesen komplett, de így szeretem. A jelenetünket Niall zavarta meg, aki hisztérikusan megragadta Harry csuklóját, majd elráncigálta a színpad másik végére. Ezután rám nézett, majd nyelvet öltött. Ezt azzal fokozta, hogy megtáncoltatta őt, annak érdekében, hogy észrevegyem, Harry az övé. Érdekes volt, hogy még ahhoz bénák, hogy megöleljék egymást, ugyanis még ebből is sikerült a földön kikötniük.

Az utolsó dalhoz készülődve a srácok már elég fáradtak voltak, ami érthető. Ahogy leültek a színpadon, Harry végig nézett mindenkin. Megakadt a tekintete Loun, aki Luxal beszélgetett és valami nagyon meglepőt mondhatott neki, ugyanis elkerekedtek a szemei. Harry őt utánozta, amitől nevetnem kellett. A koncert nagyon tetszett, a társaság is jó volt, de azt hiszem Niallel még meg fog gyűlni a bajom.
A srácok már épp elköszöntek, az én telefonom pedig csörögi kezdett. Mivel anya hívott, kötelességemnek éreztem felvenni. Harry nem figyelt, így a legközelebb álló embernek, Eleanornak szóltam, hogy értesítse már róla, hogy telefonálok. Megértően bólintott, én pedig a hátsó kijárathoz rohantam. Amint kiértem, fülemhez emeltem a készüléket és leültem a járdaszegélyre. 
-Szia, kicsim. - üdvözölt anya
-Szia. Hogy vagy? - érdeklődtem
-Remekül. Veletek minden rendben?
-Persze. Harry elhozott a koncertre, azért vettem fel ilyen későn.
-Nem gond. Milyenek?
-Őrültek. - nevettem - Van valami konkrét oka annak, hogy hívtál?
-Nem, csak gondoltam megkérdezem hogy vagytok.
-Én viszont elmondanék valamit, ha már felhívtál. - sóhajtottam nagyot
Nem bírtam tovább, egyszerűen kikívánkozott belőlem, hogy valakinek elmondjam, hadilábon állok az anyósommal.
-Hallgatlak. - mondta kicsit idegesebben anya
-Tudod, találkoztam egyszer Harry anyukájával.
-Igen, emlékszem.
-Nos, nem vagyok neki túl szimpatikus.
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy közölte velem, hogy képes lesz közénk állni. Amit egyébként megértek, hisz átvertem mindenkit.
-Nem, kicsim, ez így nincs rendben. - fakadt ki anya - Ilyet nem tehet, ha egyszer boldogok vagytok, hagynia kellene titeket. Harrynek elmondtad?
-Nem, dehogy. Nem állíthatok oda elé, és mondhatom azt neki, hogy "hé, az anyád utál".
-Igaz, de erről tudnia kell.
-De nem tudom, hogy mondjam el neki.
-Azt én se, de ezt meg kell beszélnetek, nem furakodhat közétek csak azért, mert nem vagy neki szimpatikus. Ez így nincs rendben.
-Ezt én is tudom, de mit tehetek ellene? Most leteszem, a srácok már biztos végeztek.
-Rendben, vigyázz magadra. Szia.
Kinyomtam a telefont, majd egy hatalmas sóhajjal felálltam. Ahogy megfordultam és elindultam volna visszafelé, lábaim a földbe gyökereztek.
-Mióta állsz itt? -kérdeztem kétségbeesetten